27254. lajstromszámú szabadalom • Töltőkészülék önműködő kézilőfegyverek számára

töltény közepére hat. Ezáltal a töltény helyzete pontosan meghatároztatik. A töltény most már a závárzathenger pályájában fekszik (lásd a 6. ábra szerinti legfölső töltény helyzetét) és csúcsa oly magasan fekszik, hogy a csőbe betolható. Ha a cső és a závárzattok az 1. ábrában rajzolt helyzetbe mozog, akkor a závárzathenger, mely a závárzattokkal egyidejűleg előre mozog, a töltényt a csőbe betolja. Ezen mozgás alkalmával a töltény fokozatosan központos helyzetbe kerül, a mennyiben részben a ferde (21) orr, részben a cső által vezettetik, míg egészen utóbbiba lép be (1. ábra). A 4. ábra azt mutatja, hogy az adogatólemez egy bizonyos alakja folytán mikép érhető el, hogy az adogatólemez az utolsó töltényt közvetlenül emelje a 3. ábrában rajzolt helyzetbe, a nélkül, hogy ezen munkában a visszalökött helyzetben levő cső és závárzattok által megakadályoztatnék. Ez főleg az adogatólemez (22) bestilyesztése (7. ábra) által van elérve, melybe a cső és a závárzattok befeküdhetik, mint azt a 4. ábra mutatja. Miután a cső és a závárzattok a visszalökő rúgó által ismét az 1. ábrabeli helyzetbe hozattak, a tölténytár fölülről új töltényekkel tölthető meg. Egy különleges, a rajzon föl nem tüntetett szerkezet (horog vagy hasonló) megakadályozza, hogy a závárzathenger a závárzattokban a 4. ábrabeli helyzetből ki- és előre mozogjon, ha a tölténytár üres. A závárzathenger kézzel is visszahúzható. Természetes, hogy a závárzathenger visszahúzandó, ha a tölténytárt fölülről megtölteni akarjuk. Nem szükséges, hogy a tölténytár fölső keretszerű része, mely a legfölső töltényt a závárzattok visszafelé való mozgásában való részvételre kényszeríti, teljes egészet képezzen, miután világos, hogy nem képez akadályt az, hogy azon helyeken, hol a töltény támasztására és vezetésére nincsen fémrészekre szükség, utóbbiakat elhagyjuk. A főrészeket a (15) és (19) végtámaszok képezik, melyek megakadályozzák, hogy a töltény a závárzattokhoz képest a hosszirányban mozogjon, mielőtt a 3. ábrabeli helyzetbe emeltetett volna, további főrészt képeznek a (18) oldaltámaszok is. A rajz értelmében a töltények a töltényvonó bekapaszkodhatása végett horonnyal vannak ellátva. Ha ellenben oly töltényeket használunk, melyek a töltényhüvelyből kiálló karimával bírnak, akkor a závárzattokot belül orrokkal láthatjuk el, melyek a töltényt megfogják, a mennyiben a töltény karimája ezen orrokra ütközik, és a töltényt a 2. ábrában látható helyzetbe hozzák. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Töltőkészülék önműködő kézi lőfegyverek számára, jellemezve azáltal, hogy a lőhelyzetet elfoglaló cső hátsó nyílása mögött fekvő (11) tölténytár a fegyver külső tokjával, illetve lobbantyú szekrényével szilárd kapcsolatban áll, jellemezve továbbá azáltal, hogy a cső ezen helyzeténél a legfölső töltény egy a závarzatokban a závárzathenger alatt levő térben fekszik, mely tér a tölténytár fölső, a závárzattok visszafutó mozgásában résztvevő részét képezi, mi mellett a töltény ezen térben feküdve ezen visszafutó mozgásban résztvesz, a mennyiben az alatta levő töltényeken csúszik és a (4) závárzathenger kinyitása után az alatta fekvő töltények (vagy a (14) adogatólemez) által alulról kifejtett nyomás folytán a závárzathenger pályájába fölemeltetik. 2. Az 1. igénypontban jellemzett készüléknél a legfölső töltény számára mellső és hátsó (15, 19) végtámaszok és ugyanily (18, 18) oldaltámaszok elrendezése, mely vég- és oldaltámaszok szilárdan vannak a závárzattokkal összekötve és egy keret vagy hasonló alakjában azon teret képezik, melyben a legfölső töltény részére hely van készítve. 3. Az 1. igénypontban jellemzett készüléknél a závárzattok mindegyik belső oldalán (20, 21) orrok alkalmazása, mely orrok a závárzathenger előtt fölfelé mozgó töltényeket határolják és oly módon vannak elrendezve, hogy a körülbelül alsó középpontjában fölfelé szorí-