27238. lajstromszámú szabadalom • Gáz-, lég- vagy gőzturbina

— 2 — ken való átvezetése pedig részben tengelyirányban történik, a 13. ábra a futókerék kerületének egy részét fölűlnézetben ábrázolja, mely részen négy lapát látható; a-14. ábra előlnézet-, részben metszetben, a 15. és 16. ábra pedig két oldalnézetben egy kompound-radiálturbinát ábrázol, melynek nagy- és kisnyomású futókereke van. A radiálturbina egyszerűbb kiviteli alakjánál (1., 2. és 3. ábra) a folyadéksugár az (i) beömlőcsőből a tok (1) terébe és a (b) vezetőkeréknek evvel közlekedő czelláiba folyik, honnan a (c) futókerék czelláiba lép be. Innen a sugár a (bl) fölfogókerék megfelelő czelláin a tok külső (2) kamrájába áramlik, mely a következő (3) belső kamrával a tengelyirányban a tok által határolt (2 3) csatorna útján közlekedik. Eme csatorna oldalfalai a vezető-, illetve fölfogókerék lapátjainak megnyújtásait képezik. A (2 3) csatornából a (b) vezetőkeréknek a (3) térrel közlekedő czellái vezetik a folyadékot a futókerékhez, melytől a folyadék a (4 5) csatornán át újból a futókerékbe, azután a (6 7) csatornán át újból a futókerékbe, a (8 9) csatornán át újból a futókerékbe, a (10 11) csatornán át újból a futókerékbe és végül a (12) kamrából a (g) elvezetőcsőbe folyik, tehát hatszor csapja a folyadék a futókereket. Az egyes csatornák keresztszelvénye a sugár expanziójára való tekintettel úgy van megállapítva, hogy az fokozatosan növekedjék. Ugyanez a folyamat folyik le a 4. és 5. ábrán látható kiviteli alaknál is, mely egy axiálturbinát ábrázol és melynél az egyes megfelelő részek ugyanúgy vannak jelezve, mint a leírt kiviteli alaknál. A 6. ábrán látható axiálturbinának két konczentrikus (c cl) futókereke, két (b b2) vezető kereke és két (bl b3) fölfogókereke van; úgy a (bl), mint a (b3) fölfogókereket egy tok zárja körül, melyben a sugarat a (b3) czellacsoporttól a (b) czellacsoporthoz, illetve a (bl) czellacsoporttól a (b2) czellacsoporthoz vezető csatornák, továbbá az (i) bevezető és (g) elvezetőcső van kiképezve. A sugár az (i) csövön jut be a (b) vezetőkerék első czellacsoportjához, a belső (c) futókeréken át a (bl) fölfogókerék első czellacsoportjához áramlik, azután a tok választó falai által vezetve, a külső (b2) vezetőkerék első czellacsoportjaihoz, innen a külső (cl) futókerék első czellacsoportjaihoz és a külső (b3) fölfogókerék első czellacsoportjaihoz áramlik, honnan a toknak ezekkel kapcsolt csatornáin a belső (b) vezetőkerék második czellacsoportjaihoz megy és az előbb leírt utat újból és ismételten — az adott esetben négyszer — teszi meg, míg a külső (b3) fölfogó kerék utolsó czellacsoportjával kapcsolt (g) csövön át eltávozik. A 7. és 8. ábrán látható radiálturbina ettől annyiban tér el, hogy két-két futókerék, két-két (i) bevezető- és két-két (g) elvezetőcső van alkalmazva, melyek egymással nem közlekednek, úgy hogy ezt a turbinát lényegében véve két egymás mellett részarányosán elhelyezett, külön turbina képezi. Az áram a fölfogókerék első lapátcsoportjában két részre oszlik, az egyik rész az egyik, a másik a másik irány felé áramlik (8. ábra) és egy negyeden spirálvonalban átfolyva, ismét egyesül a két átlósan szemben fekvő bevezetőcsőből jövő ág egy közös elvezetőcsőben. Ily módon nyolcz spirálvonalú pálya keletkezik, melyek a négy (i) bevezetőcsőből indulnak ki és a négy (g) elvezetőcsőbe jutnak, mely csövek azután egy csőbe egyesíthetők. A két (c) és (cl) futókerék között egy-egy fix (bl) lapátkerék van beiktatva, mely a belső (c) futókerék fölfogó és a külső (cl) futókerék vezetőkerekét képezi. Ez az elrendezés nagyobb méretű gépeknél lel alkalmazást és részarányossága miatt a tengelyirányos nyomások fölléptét kiküszöböli. Az eddig leírt kiviteli alakoknál az elvezetőcső átmérője nagyobb, mint a bevezetőcsőé, míg a 9., 10. és 11. ábrán látható kiviteli alaknál, mely reverzálható turbinát képez, két egyenlő átmérőjű (i il) cső van alkalmazva, melyek közül az egyik a vezetőkerék, a másik a fölfogókerék