27092. lajstromszámú szabadalom • Elektromos óra

van. A (cl) karnak fölső vége a (v) rúd (dl) nyúlványával összemúködve, a (v) rúd kampóját a (cl) kar (bl) orrából kiemeli. Míg az ingának kilengése elegendő nagy arra, hogy a (w) kereket a (z) kilincsmú segélyével forgassa, addig az ingát működtető áram nem zárul, úgy hogy az inga járása lassanként kisebb lesz és a (v) rúd kampója a (bl) orral nem kapcsolódik, hanem ugyanekkor egy másik, ugyancsak az (y) tengelyre foglalt (el) kar végével jő kapcsolatba, mely máskülönben az (fl) peczek re támaszkodik. Az (el) karnak közel fölső végén alkalmazott (gl) platina peczke az (el) karnak a (v) rúddal való megemeltetése esetén az (n és o) rugókkal érintkezésbe jő, melyek a (hl) izolátor tömbre vannak szerelve, mire a (d) elektromágnes áramköre zárul és az inga elektromos impulzusokat kap. Az (a 1) karnak (jl) peczke az (el) karra támaszkodik és egyrészt az (al) karnak hátrafelé való mozgását határolja, másrészt pedig az (al) kart előre mozgatja, ha a (v) rúd kampója az (el) karral van kapcsolatban; ekkor is a (cl) kar eszközli a (v) rúdnak és az (el) karnak szétkapcsolását ugyanúgy, mint mikor a (v) rúd a (bl) orral volt kapcsolatban. A nehézségi erő által működtetett (il) záró kampó a (w) keréknek visszaforgását akadályozza meg. Az ütőszerkezet a kerületén ismeretes módon bemetszett (kl) kerékből és az ennek forgatására szolgáló (11) zárókerékből áll, melyeket az (f3) csap köt egymással össze; ez az (f3) csap a (ql) tengelyre ékelt (pl) kar végébe van foglalva (3., 6. és 7. ábrák). Az (11) kerék fogazásának beosztása olyan, hogy az óra a kivánt időkben a megfelelő számot üsse. A (ql) tengely mellső végére (sl) hüvely van föltolva, melynek (tl) karja (ul) lejtős nyúlványával a (wl) perczkerékkel együttforgó (vl) peczek útjába nyúl. Az (sl) hüvelynek egy másik (xl) karja is van, (yl) lejtős nyúlvánnyal, mely a (w) másodpercz-kerék (a2) peczkének útjába nyúl; az (xl) kar az (a2) peczek általelforgattatva az (sl) hüvelyt elforgatja, mely viszont a (ql) tengelyt elforgatva, az (11) i zárókereket a (pl) kar közvetítésével föl- ' emeli, mire az (11) kereket a (z) kilincsműnek (zl) nyúlványa működésbe hozza; ugyanekkor a (kl) kerék a (b2) zárópeczektől fölemeltetik és ezáltal a kivánt ütések eszközlésére fölszabadul. Az (sl) hüvely és a (ql) tengely (s2) peczekkelékeltetnek egymáshoz. Ha az ütőszerkezet fölszabadul, a (zl) kilincsmú az ütőkereket mozgásba hozza és ugyanekkor a (pl) rúdnak izoláló (c2) karja az (nl) és (ol) kontaktusrugókat fölemeli, úgy hogy ezek az (s) kar (d2) platinacsúcsával az ingának minden egyes lengésénél érintkeznek, miáltal az ütőszerkezet elektromágnesének árama zárul és a (j) fegyverzet az (i) és (e2) kalapácsokat működésbe hozza. Az Jt2) rúgó, mely az (i) kalapácsot visszahúzza, sokkal erősebbre készítendő, mint amily feszültséggel ezen czéljának megfelelhetne; a rugónak ugyanis még az a rendeltetése, hogy az elektromos impulzusoknak, amidőn már a batéria árama gyöngül, ellenálljon és ekkor a kalapácsnak működését beszüntesse, bár még az elektromos áram elegendő erős ahhoz, hogy az órát működtesse. így az óra ütésének megszűnése jelzi, hogy az óra batériáját újra tölteni kell, mielőtt még az óra megállna. Ehhez a mechanikus ellenálláshoz hozzájárulhat még vagy azt egészen helyettesítheti a (g2) elektromos ellenállás (1. ábra); vagy végül ugyanezen czélra az ütőszerkezet elektromágnesének ellenállása lehet sokkal nagyobb, mely esetben az elektromágnes működtetésére több áramot kíván, úgy hogy ha a két áramkörben czirkáló áramok gyöngülnek, az ütőszerkezet előbb fog megszűnni működni és ezzel a batéria gyöngülését jelzi. A tetszőlegesen beállítható és szabályozható inga korongja (h2) részből áll (3. és 4. ábra), melyekaz inga-rudatkörülfogva, tetszőleges módon egymáshoz kapcsoltatnak. A jelen esetben az (i2) alátéthüvelynek fölső végében hasíték van, a (h2) részek alsó végeinek befogadására; ezeket az egyik (h2) részen alkalmazott (j2) kampó tartja össze, mely az inga (a) rúdjának (12) hasítékán át-