27078. lajstromszámú szabadalom • Fejőkészülék
_ 2 — löknek a 2. ábra X—X, illetőleg Y—Y síkjai szerint vett keresztmetszeteit, végül az 5. ábra diagrammatikusan ábrázolja a fejési műveleteknek automatikusan bekövetkező s a különböző tejelési föltételekhez alkalmazkodó különböző fokait. Mint az 1. ábrán látható, a tej befogadására rendelt (c) tartány lengethetően van fölfüggesztve és összeköttetésbe áll a (b) csőág révén az (a) légcsővel, valamint a tej bevezetésére szolgáló (d) tömlővel vagy hajlékony csővel, mely utóbbinak külső végénél az emlők befogadására rendelt (e f) tömlőszerkezet foglal helyet, melynek részletrajza a 2. ábrán van föltüntetve. Az emlők befogadására szolgáló valamennyi (e) tömlő összeköttetésben áll az (f) kamrával, mely utóbbi viszont közlekedhetik a tej elvezetésére rendelt (d) tömlővel. Ezen utóbbi tömlőnek fölső nyílását, mely mind a levegő, mind a tej átbocsátására szolgál, önműködőlég szabályozza egy (g) visszacsapó szelep, mely kapcsolatban áll a légbebocsátó (h) szelepnek szeleprúdjával, még pedig oly módon, hogy korlátozott távolságra függetlenül is elcsúszhatik egy (j) tekercsrúgó hatásának ellenében. Midőn az említett (f) kamrában a légritkítás foka az előzetesen meghatározott maximumot eléri, a (h) szelepen ke- í resztül levegő hatolhat be úgy ezen kam- | rába, mint az emlők befogadására rendelt tömlőkbe is, mivel a légköri nyomás legyőzi a szelep fölső szakaszát körülvevő (u) rúgó feszültségét s ennek következtében a kúpos alakú (q) szeleprész elhagyja fészkét és így a szelepnek dugattyúszerűen kiszélesedő (p) szakasza vettetik alá az atmoszférikus nyomásnak, minek következté- ! ben az egész (h) szelep elegendő mérték- | ben lesülyed arra, hogy ez által a (g) sze- | lep fészkére szoríttassák, eközben azonban a légszelep (p) szakaszán elrendezett igen j szűk (v) nyílásokon keresztül lassanként annyi levegő hatolhat az (f) kamrába, hogy ebben a vákuum megszűnik. Midőn ez bekövetkezik, az (u) rúgó hatása alatt a (h) szelep ismét fészkére szoríttatik. Az utóbbi fölfelé való haladása közben rúdjánál fogva magával viszi a (g) szelepet is s ezt fészkéről kissé fölemeli. Ennek következtében azonban a (d) tömlő és az (f) kamra között, valamint az emlőtömlők között a közlekedés ismét megnyittatik és az emlő szívása, valamint azoknak a kézzel való fejeshez hasonló kezelése a következő módon történik. A vákuumnak föntebb említett minimuma elegendő arra, hogy az (e) tömlők fölső nyílásánál az emlők tövére állandó szorítás gyakoroltassék. Midőn a vákuum növekedik, természetesen vele együtt nő az emlőkre ható szorítás és szívás nagysága is; és ha a tehén könnyen tejel, a tej gyorsan folyik a (d) tömlőbe a szelep fölemelkedése által létrehozott korlátolt nyíláson keresztül. Ha a kibocsátott tej mennyisége elegendő arra, hogy ezen nyílást kitöltse, a vákuum az (f) kamrában állandó marad, illetőleg annak foka nem növekedhetik, mivel a levegőnek a kamrárából való további kiszívását az egyenletes tejsugár megakadályozza. Ha a kibocsátott tej mennyisége csökken, úgy a légritkítás foka többé vagy kevésbbé gyorsan megnövekedik, minek megfelelően az emlőkre ható szorítás is erősebbé válik, míg végül a vákuumnak előre meghatározott legnagyobb foka következik be az (f) kamrában s ennek folytán a légbebocsátó szelep önműködőlég megnyílik és a vákuumot ismét leszállítja az előzetesen meghatározott minimumra, hogy a föntebb ismertetett munkafolyamat újból kezdetét vegye. A legkisebb és legnagyobb fokú vákuum bekövetkezése közötti idő tartama, mely megfelelően szabályozza az emlőtöm lökre gyakorolt szorítások erejét, e szerint önműködőlég módosíttatik a tejelés mérvének megfelelően, úgy hogy az emlők szükségtelenül nem vettetnek alá erős szorításoknak. A fejési műveletnek föntebb ismertetett folyamata igen fontos a jó eredmény biztosítására, különösen az emlőben összegyűlemlett tejnek kiszorítására, mely mindig az emlőkre ráhúzott tömlőknek végső összeszorulása által hajtatik végre. Ezen
