27078. lajstromszámú szabadalom • Fejőkészülék

— 3 — czélból a találmány szerint a tömlőket úgy képezzük ki, hogy azok legfölső szakaszuknál nem bírnak egyenlő falvastagsággal, hanem két hosszanti oldaluk merevebb és vastagabb anyagból áll, illetőleg merevítő betéttel bír, melyeket vékonyabb és csuklószerűen könnyen meghajlítható rugalmas anyagból álló szakaszok kapcsolnak össze egymással, azon működés biztosítása végett, hogy midőn a vákuum következtében a tömlőkre a küllég nyomást gyakorol, legelőször az emlők tövére gyakoroltassék szorítás és csak később, midőn a nyomás foka emelkedik, akkor szoríttassanak meg az emlőknek alsó szakaszai is. Addig, amíg a tej bőségesen folyik, a gyakorolt szorítás elégtelen arra, hogy az emlők tövénél a tejcsatornát egészen elzárja; ha azonban a tejkibocsátás csökken, vagy pedig teljesen megszűnik, akkor a légritkítás és az ebből keletkező szorítás foka növekedik, mindaddig, míg csak a közlekedés az emlők és a tőgy között teljesen megszakíttatik a tömlők szájnyílásának összeszorulása következtében, minek megtörténte után az emlőkben fölhalmozott tej a tömlők alsó szakaszának összeszorítása által nyomatik ki. Az emlőkre gyakorolandó ezen szorításnak foka, az azokban fölhalmozott tej kifejése végett, a különböző teheneknél nem egyenlő, hanem a könnyebb vagy nehezebb tejelésnek megfelelően kisebb vagy nagyobb és épen az a lényeges a találmánybeli készüléknél, hogy a tömlők önműködőlég alkalmazkodnak hozzá ezen különböző körülményekhez. Ha a szorítás maximuma nem kívánatos, úgy nem is alkalmaztatik, mivel ezen esetben a (h) szelep automatikus kinyílásához, szükséges legnagyobb vákuum csakis akkor következik be, midőn a tej az emlőből már teljesen kifejetett. A különböző viszonyoknak megfelelő különböző, önműködően bekövetkező fejési folyamatok az 5. ábrának (1 2 5 és 6) diagrammjain grafikusan vannak bemutatva. A párhuzamos függélyes vonalak a vákuumnak különböző fokait jelölik, melyek közül (4) a légritkítás minimumát jelöli, mely csakis a tömlőknek az emlőkön való megtartására alkalmas, míg (16) a légritkítás maximumát, melynél a föntebb ismertetett légszelep önműködőlég kinyílik. Az (1) diagramm szerint a tehén könnyen tejel és ezért a vákuum foka lassan emelkedik, míg a (3) pontot eléri, melynél fölteszszük, hogy a közlekedés az emlők és a tőgy között elzáratik, mely ponttól kezdve a légritkítás foka gyorsan emelkedik föl a maximumig, a mint ez a diagrammnak a (3) pont fölötti szakaszából kivehető. A (2) diagramm szerint a tehén nehezen adja a tejet és ezért a légritkítás foka gyorsan emelkedik föl a (3) pontig, vagyis az emlőre ható szorítás maximuma sokkal hamarabb bekövetkezik, mintáz (1) diagrammnál. Az (5) és (6) diagrammoknál szintén nehezen tejelő teheneknél föllépő fejési folyamat van ábrázolva s ezért a légritkítás foka mindkét esetben gyorsan emelkedik föl a (3) pontig, vagyis addig, midőn a közlekedés az emlő és a tőgy között megszakíttatik. Míg azonban az (5) diagrammnál az emlőben fölhalmozott tej gyorsan kifejhető, úgy hogy a vákuum csak lassan növekedik meg az előre meghatározott maximumig, illetőleg a légszelepnek önműködő kinyílásáig, addig a (6) diagrammnál a nyomás gyorsan emelkedik föl azon pontig, melynél az emlőkre a szorítás maximuma gyakoroltatik. Az emlőkre ható fejési művelet intenzitása e szerint mindig alkalmazkodik a különböző viszonyokhoz, valamint a tej kibocsátásának bőségéhez. Megjegyzendő, hogy esetleg a kifejt tejnek a tartányba való vezetésére rendelt (d) tömlő keresztmetszetét a tejkibocsátás maximumának megfelelően méretezhetjük, mi mellett természetesen a tejkibocsátás csökkenése alkalmával a vákuum foka szintén automatikusan növekedik s ily elrendezés mellett természetesen a (g) szelep alkalmazása elesik, azonban a készülék tökéletes működéséhez mégis kívánatos az említett szelep alkalmazása. Természetesen a készüléknek egyes részei és szerkezetein minden szakértő igen sokféle változtatást és módosítást eszközölhet, a találmány lé-