27067. lajstromszámú szabadalom • Berendezés akkumulátorok ólomlemezeinek öntésére
Megjelent, 1 i)<)3. évi május lió 6-án. MAGY. g|g KIR. SZABADALMI |jj|| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 27067. szám. vil/g. OSZTÁLY. Berendezés akkumulátorok ólomlemezeinek öntésére VELLINO KÁROLY MÉRNÖK BARCELONÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 julius hó 22-ike. A találmány tárgya egy berendezés akku- | mulátorok " ólomlemezeinek öntés útján történő előállítására és czélja eme művelet oly módon való végzése, hogy azáltal a lemezek az eddigieknél jóval tartósabbakká váljanak. Az akkumulátorlemezek öntésénél eddig a megolvadt ólmot kanállal mérték a formába, de minthogy ezeknek a lemezeknek (bordák, rovátkák stb. képezése által) igen nagy fölszint kell adni, a megolvadt ólmot, mely ily öntési eljárásnál csak csekély nyomás alatt áll, rendkívül magas hőmérsékletre kell fölhevíteni. Magas hőmérsékletnél azonban az ólom sok oxigént nyel el és ez a lemez szerkezetét akként befolyásolja, hogy a lemeznek (Planté szerint történő) formálásánál az oxidálódás csak tökéletlenül megy végbe, mi a lemez tartósságára hátrányos befolyással van. Másrészt az ólom a megolvasztó üstben fölszinen gyorsan oxidálódik és az ólom átmérésénél az oxidrétegből egyes csomócskák a formába jutnak, hol a lemez szerkezetére ugyancsak káros, annak gyors vetődését és megrongálódását előidéző befolyást gyakorolnak. Végül a formával közvetlenül érintkező ólom igen gyorsan megmerevedik, ennek következtében a lemezek bordáiban üregek képződnek, melyek annál nagyobbak fognak lenni, minél magasabb hőmérsékletű ólmot használtunk öntésre; ezek az üregek az akkumulátorok kisülésénél a lemezek földuzzadását idézik elő, mely földuzzadás ismét rövidzárlatra ad okot. A föntebb jelzett hátrányokat a találmány szerint akként kerüljük el, hogy az öntést nyomás alatt végezzük, mikor a megolvadt ólom hőmérsékletre megfelelően alacsonyabb lehet. Ennek megfelelően a találmány lényege az, hogy az ólomolvasztó üstben az ólom fölszine alatt egy szivattyút rendezünk el oly módon, hogy ennek hengere a dugattyú kifelé mozgásánál ólmot szivjon föl, befelé mozgásánál pedig az ólmot a henger fenekétől kiinduló és a megolvadt ólomtömegben fölemelkedő csőbe és az ehhez csatlakozó vízszintes csövön a formába hajtsa. A vízszintes eső a forma felé fokozatosan kiszélesedik és az emelkedő csőnél vékonyabb, minek következtében a dugattyú kifelé mozgásánál a vízszintes csőben levő megolvadt ólom a megmerevedett ólomról leszakad, úgy hogy a forma visszafelé mozgásánál a vízszintes csőből egy néhány czentiméter hosszúságú öntőfejet húz ki, melyet azután a lemezről le lehet vágni. Hogy a leszakadási hely képződését elősegítsük, a
