26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz
- 2 -állítandó be a központosított állítómű segélyével, miből az következik, hogy valamely váltót, mely több vágányúthoz tartozik, ugyanannyi állítóemelő segélyével lehet befolyásolni, a hány vágányúthoz tartozik az illető váltó. Az egyes állítóemelők tehát több oly váltót befolyásolnak, melyek egymással más kapcsolatban nincsenek, mint abban, melyet az átállításnál az állítóemelő létesít, úgy hogy a jelzett váltócsoporthoz tartozó váltók közül egyet vagy többet más alkalommal egy más állítóemelő segélyével is át lehet állítani, mikor más vágányutat kell beállítanunk. A jelenleg alkalmazott és az új állítómű között a leglényegesebb különbség az, hogy a régebb állítóműveknél: 1. egy és ugyanaz az emelő egy vagy több, de csak korlátolt számú és minden esetben együtt állítandó szerkezetre hat és 2. egy és ugyanazt a szerkezetet minden esetben egy és ugyanaz az emelő állítja be, míg az új állítóművünknél: 1. egy és ugyanaz az emelő több szerkezetet működtet és 2. egy és ugyanazt a szerkezetet több emelő közül az egyikkel vagy másikkal lehet működtetni. A találmány tárgyát képező rendszernél valamely vágányút beállítását és szabaddá tételét egyetlen emelő végzi, tehát oly rövid idő alatt, mely az eddig több emelő működtetésére szükséges időnek csak tört részét képezi, miből ismét az következik, hogy a vonatok gyorsabban követhetik egymást és a közlekedés sűrűbb lehet, a forgalom pedig annak következtében, hogy állítómű állítása egyszerűsül, biztosabbá válik. A találmány tárgyát képező berendezés egyszerűségéből még az az előny is származik, hogy az állítóműnél a rendes kezelő helyettesítésére szükség esetén oly alkalmazott is használható, ki az állomás forgalmi viszonyait nem ismeri és kinek gyakorlata alig van, míg a régebb állítóművek állítását csak az végezhette, ki hosszas gyakorlatból az állomás forgalmi viszonyait tökéletesen megismerte. További nagy előnye a berendezésnek az, hogy a függőségeket létesítő mechanikus szerkezetek is rendkívül egyszerűsülnek, mert itt csupán oly emelőket kell ily szerkezetek által egyesíteni, melyek ellenséges, tehát egyidejűleg nem használható vágányutak beállítására szolgálnak, miért is az ily függőségeket létesítő szerkezetek száma a régebb berendezéseknél alkalmazott szerkezetek számánál jóval kisebb, a föltételesen létesítendő függőségek teljes elmaradása pedig a szerkezet áttekinthetőségét nagyobbítja. A függőségeket a találmány tárgyát képező szerkezetnél könnyen föl lehet ismerni, míg a régebb berendezéseknél ez hosszú időt vett igénybe. A központosított állítómű által állítható szerkezeteknek (váltóknak, jelzőknek stb.) két állásuk lehet. «Szabványos» állás alatt azt az állást értjük, melyet az illető szerkezet mindaddig elfoglal, míg azt az állítómű kezelője a másik, az «átváltott» állásba nem viszi. A forgalom helyes lebonyolításához szükséges szerkezetek (váltók, jelzők, elreteszelések stb.), úgyszinte azok a megjegyzések, melyek arra vonatkoznak, hogy valamely vágányút létesítése czéljából az illető szerkezeteknek a szabványos vagy átváltott állásban kell-e lenniök, a zárótáblázatban állítottuk össze. Rövidség okáért a -)- jelet használtuk a szabványos, a — jelet az átváltott állás jelzésére, így pld. a Ws -fjelzés azt jelenti, hogy a 3. sz. váltó a szabványos állásban van, a W,— jelzés pedig azt, hogy a jelzett váltó az átváltott állásban van. Az S2 —, W3 —, W4 -(-, W0 —) vágányút valamely vonat által használható, mikor a a 2. sz. jelző és a 3. sz. váltóállító emelője az átváltott, a 4. sz. váltóé a szabványos és a 6. sz. váltóé az átváltott állásban van. A föntebb mondottakat a következőkben foglaljuk össze: A találmány tárgyát képező állítóemelőt különleges működési módja jellemzi, mely a következőkben leírt müveleteknek abban a sorrendben, melyben azokat leírjuk, kényszermozgásszerűen történő végzésében áll; minden egyes művelet az emelő elmozdulásának egy bizonyos szakasza alatt folyik
