26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

le és az emelő elmozdulásának következő szakaszát csakis akkor kezdheti meg, mikor az előző szakasz alatt végzendő műveletek tényleg elvégeztettek. Az állítóemelőnek a szabványos állásból az átváltott állásba forgatásánál lefolyó első művelet az, hogy az emelő tényleg és teljesen oly helyzetbe jut, melynél csakis egymással nem ellenséges vágányutakat lehet beállítani, a második műveletnél a ki- vagy bejárati jelző kivételével egyidejűleg állíttatnak be az összes oly szerkezetek (váltók, elreteszelések, menetirányjelzők stb.), melyeket a zárótáblán — jel jelez, visszajelentetik — a ki- vagy bejárati jelző kivételével — az összes szerkezetek állása, melyek a zárótáblán 4- vagy — jellel vannak jelezve, végül a harmadik műveletnél a ki- vagy bejárati jelző a szabad állásba állíttatik. Az állítóemelő ellentétes forgatásánál lefolyó első művelet a ki- vagy bejárati jelzőnek a tiltó állásba állítása és ennek visszajelentése, a második művelet a zárótáblában — jellel jelölt szerkezetek egyidejű működtetése és a szabványos állásba állítása, végül a harmadik művelet az ellenséges menetirányok elreteszelésének megszüntetése. Igen gyakori az az eset, hogy két vágányát egymástól csak a menetirány tekintetében tér el, vagyis a zárótáblázatban azonos váltók azonos helyzetben fordulnak elő, ellenben a vágányút két végén alkalmazott és a két oldal felől való bejáratot és kijáratot szabályozó jelzők állása ellentétes. Ebben az esetben czélszerü, ha ugyanazt a vágányutat mindkét menetirány esetére ugyanavval az állítóemelővel állítjuk be, de ebben az esetben az állítóemelő akkor, mikor azt az átváltott állásba forgatjuk, nem fogja többé közvetlenül a jelzőt működtetni, hanem egy segédemelővel létesít kapcsolatot, mely lehetővé teszi, hogy a vágányút váltóinak a közös állítóemelővel történt helyes beállítása után az egyik vagy másik menetiránynak megfelelő jelzést állítsuk be. A segédemelő alkalmazása lehetővé teszi azt is, hogy a jelzőt annak a «szabad» jelzésre állítása után ismét a tiltó állásba vigyük vissza és így a vonat mozgását fedezzük, a nélkül, hogy a beállított vágányutat föloszlatnók. Az ebből származó előny és fokozott biztonság kívánatossá teszi, hogy a segédemelőt oly vágányutak állítóemelőinél is alkalmazzuk, melyeken csak egy irányban haladnak át vonatok. Ha a föntebb jelzett rendszert alkalmazzuk, az állítóemelők száma minimálissá és ama vágányutak számával egyenlővé válik, melyek egymástól a váltók tekintetében térnek el. A jelzett állítóemelő az állítómű bármily kiképezése esetére alkalmas. A következőkben a berendezés részleteit fogjuk ismertetni, nevezetesen példaképen abban az esetben, melyben a váltók állítása elektromos úton történik, de megjegyezzük, hogy az állítóemelő megfelelő módosítások után bármely más állítóműnél is alkalmazható. A csatolt rajzokon az 1. ábra az egész központi jelző- és váltóállítóberendezés oldalnézete, a 2. ábra a központi állítóberendezés és a különböző állítandó berendezések, váltók és jelzők kapcsolási elrendezése, mig a 3., 4., 5., 6. és 7. ábrák a központi állítóberendezés egymásután következő munkahelyzeteit ábrázolja. A (2) csap körül forgatható és a központi állítóberendezés jellemző részét képező (1) állítóemelőnek két, egyrészt a (87) jelzőtábla (22) rúdjával a (3) csap közvetítésével mozgathatóan összekötött, másrészt pedig a (4) csap közvetítésével az (5) rúddal ugyancsak mozgathatóan összekötött karja van, mely utóbb említett (5) rúd (37) fogasívvel van kapcsolva. Ezek a részek tehát az (1) emelő mozgását egyrészt a (22) rúdra, másrészt a (37) fogasívre viszik át, mely utóbbi a (11, 12) kombinátort forgatja. A (10) áramfordító a váltó mozgásirányát szabja és változtatja meg és működtetésére a (2) pont körül forgatható (31) lemezre