26949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alsó erjedésű sörnek, különösen aránylag nagyobb mennyiségben egyszerre való erjesztésére

— 352 — nyomására, szolgál. Az erjedés további lefolyása alkalmával a szükséges oxigénmennyiséget két-két órán belül cseppfolyós levegő alakjában adagoljuk a sörhöz, mely cseppfolyós levegő nitrogénben szegény, de oxigénben gazdag és melyet oxidáló anyag gyanánt nyomás alatt (1. fönt) vezetünk ill. fecskendezünk a folyadékba. Megjegyezzük. hogy a cseppfolyós levegőnek élesztő tenyésztésére és a sörlé hűtésére való alkalmazását már ajánlották. Az oxigénnek a fönt említett módon való hozzávezetése által az élesztő működését lényegesen támogatjuk és egyszersmind az erjedő sört is fölkavarjuk, ami az erjedés jó és gyors lefolyására nézve tudvalevőleg előnyös. A sör neme szerint a fölső hőmérsékleti határ 15° egész 20° C. között fekszik és csak kivételesen engedhetünk meg 25° C.-ig terjedő hőmérsékletet. A sörnek ezen kezelése folytán igen élénk erjedés lép föl vagy a folyadék igen élénk erjedésben marad, ugy hogy a legrövidebb idő alatt, körülbelül az eddigi idő negyedrésze alatt elerjedt. Csupán csak ha még gyorsabb erjedést kívánunk vagy gyorsabb erjedés szükséges, lépjük túl a 20°-os fölső határt. Lefelé az erjedés alatt nem sülyed a hőmérséklet 10° alá és középértékben 12—14° C.-on tartatik. Csupán az erjedés befejezése felé, tehát ha az extrakttartalomnak legnagyobb része máV elerjedt és a sörnek érése ill. az erjesztő edényben való elkészítése kezdődik, siilyesztjiik a hőmérsékletet 10° alá, hogy a sörnek szénsavval való telítődését megkönnyítsük. A lehűtés alatt még mindig élénk utóerjedés történik, melynél szénsav fejlesztetik; ez a sörben kötve és pedig erősen kötve tartatik, annál is inkább, mivel a sör fölszinére állandóan nyomás hat és csupán csak annyi szénsav bocsáttatik ki, hogy a normális lefejtési nyomás (0.4 atm.) túl ne lépessék. Ilyen módon a sör daczára annak, hogy gyorsan és magasra ill. erős fokra erjedt, megkapja normális saját szénsavtartalmát, tehát nem kell külön karbonizálni és közvetlenül az erjesztő tartályban annyira elkészíttetik a sör, hogy a szállítóhordókba lehet lefejteni, tehát főerjedését, utóerjedesét és érését egy és ugyanazon edényben végzi. A fölös szénsav részben saját túlnyomása által, részben pedig a folyadékba vezetett levegő által hajtatik ki az erjedő folyadékból és gazometerbe vezettetik. Ez előnyösen az erjesztőedény legmagasabb pontján alkalmazott és visszacsapószelep alakjában foganatosított átvezetőszelep segélyével történik, mely a készítendő sör fajtájához képest 0.4—1 atm -ra állítható be. A szénsavnak a sörben való túlságos fölhalmozódását különösen a legmagasabb erjedési stádiumban megakadályozni az erjedés lefolyására nézve nagy fontossággal bir, mivel ezáltal lehetővé van téve, hogy az erjesztést magas és igen nagy tartályokban, széles és magas sörállás mellett végezzük és ily módon nagy mennyiségű sört egyszerre erjesszünk el anélkül, hogy a nagy sörfölület daczára sok szénsav tartatnék vissza a sörben. Miután a sör nyomás alatt áll, a könynyen illó termékek, melyeket a szokásos erjesztési eljárásnál, amely 10°-on alul végeztetik, a hidegség és a lassú erjedés által tartanak meg a sörben, a jelen eljárás mellett alkalmazott magasabb (10° C.-on fölüli) hőmérsékletek mellett nem távozhatnak el, mivel az ellennyomás által a gyorsabb és hevesebb erjedés daczára a könynyen illó termékek a sörben megtaytatnak és ezek a későbbi lehűlés alkalmával az eleijedt sörrel egyesülnek, azaz abban oldva maradnak. A fönt leírt kezelésnek egy további eredménye abban áll, hogy a sörök tartósabbak lesznek, mivel az erjedés oly hőmérsékleteknél megy végbe, melyek magasabbak, mint amelyeknek a sör szállítása alkalmával rendes körülmények között ki van téve. Ezen eljárással továbbá a végeierjedést érjük el, úgy hogy a söröknek a raktárpinczékben sokkal kevesebb időre van szükségük a megéréshez, amint ez különben már fönt is meg van említve.