26903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lángzó csöppfolyós szénhydrogéneknek színtelen lánggal való elégetésére

Megjelent 1903. évi április hó 4-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 26903. szám. II/d. OSZTÁLYEljárás és lángzó csöppfolyós szénhydrogéneknek színtelen lánggal való elégetésére. BLANCHARD ARTHUR MÉRNÖK LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 szeptember hó 18-ika. A találmány tárgya egy eljárás és lángzó csöppfolyós, magas hőmérsékletnél gyuladó szénhydrogéneknek. — melyeket nyomás alatt vezetünk a lángzóhoz — színtelen lánggal való elégetésére. Pőczélunk ennél az eljárásnál és lángzónái az, hogy a lángzó gőzfúvónyílásánál szén le ne rakódhassák, mely szénlerakódás a lángzó helyes működésót esetleg károsan befolyásolhatná. Az eddig szerkesztett, petróleummal táplált, színtelen lángot szolgáltató lángzók számos hiánya főleg arra a körülményre volt visszavezethető, hogy a szénlerakódások a lángzó fúvónyílásait eltömték, ama kísérletek pedig, melyek eme hátrányokat gőzszürő alkalmazásával kívánták megszüntetni. eredményre egyáltalában nem, vagy alig vezetlek. Az eddig használt lángzókuál a szén leválásának oka — amennyire azt egyáltalábau meg lehet állapítair — a szénhydrogéngőzök egyenlőtlen fölhevülésében rejlik. Ugyanis mikor melegebb gőzök hide- j gebb gőzökkel keverődnek, szénrészecskék ! válnak ki, ezeket a gőzök magukkal ragadják és valahol lerakják, úgy hogy nemcsak a gőzkifúvóir-ílások, hanem az összes csövek, melyeken a gőzök átáramlanak, eltömődnek. Ha már most szénhydrogéneket hevítünk, ezekből szén válik le, a bomlás pedig mindaddig tart, míg a gőzök hőmérséklete emelkedik. Amint a gőzök a kellő magas hőfokot elérték és azokat némileg lehűtjük, a bomlás megszűnik és szén többé le nem válik. Ez a fölfedezés képezi a találmány alapját. A találmány szerint a szénhydrogéngőzöket a szükséges maximális hőfokig hevítjük, oly módon, hogy a gőzöket valamely áteresztő, hővezető anyagban vezetjük egy függélyesen álló túlhevítőn át, mely túlhevítő a lángzó által szolgáltatott láng közepén akként van elrendezve, hogy fölső részét a láng te'jesen körülvegye és azt tökéletesen egyenletesen fölhevítse. Ily módon a gőzt teljes tömegében a szükséges maximális hőfokig egyenletesen fölhevítjük, mialatt azok még az áteresztő, hőt vezető anyaggal érintkezésben vannak. Ezután oly módon jutnak a gőzök a kifuvató nyílásokhoz, hogy azok további elbomlása ama ponttól, hol a megengedett legmagasabb hőmérsékletet elérték és hol azok az áteresztő hővezető anyagot elhagyták, ki legyen zárva. Ebből a czélból a legnagyobb fölmelegedés és a gőzkiömlés helye közé egy legelőnyösebben szűrő gyanánt kiképe-