26515. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

- 3 első alsó fölűletét elmetszeni vagy kellően, alakítani, mellyel azok az alul lévő kengyel csúcsára támaszkodnak. Hogy az összekapcsolás a szomszédos kocsik maximális m igasságkiilömbözete mellett is biztosítva legyen, az (1) kapcsoló kengyeleknek a (2) ütköző fölűletből nagyobb távolságra kell kinyúlniok, mint a milyenre ez egyenlő szinmagasságú összekapcsoláshoz szükséges volna. A kengyeleknek ezen nagyobb hossza a (2) ütköző fölületek között holt teret létesít, mely a magasságkülömbözet szerint változik és ezenkívül szükségessé teszi a (3) horog mögött lévő (7) térnek megfelelő nagyobbítását, úgy, hogy az ebbe az összekapcsolásnál bekerülő (5) végek szabadon csúszhatnak, midőn a (2) ütköző fölületek egymáshoz közelednek. A (7) tér hosszának elegendőnek kell lennie arra, hogy a kengyel vége a kocsik összetorlódásánál visszamozoghasson, anélkül, hogy akadályra találjon vagy fölfelé lendíttessék. Hogy azon káros következményeket elkerüljük, melyek előállanak akkor, midőn a szembe kerülő kapcsoló kengyelek ugyanazon vízszintesbe esnek, arról gondoskodtunk. hogy a kengyeleknek (5) vége rendesen a (8) orsó vízszintes síkja fölé álljon. Ezen elrendezés következtében, midőn az ugyanazon vízszintesbe eső kengyelek találkoznak egymással, azok könyökemeltyű módjára emelkednek meg végükkel és mihelyt a (2) ütköző fölületek egymásba ütköznek vagy még előbb is, az egyik vagy másik kengyel a szemben lévő horog mögé csappan. Minthogy az ütköző fejek különböző magasságban állhatnak, fontos, hogy a kengyelek vége összekapcsolás után tetemesen mélyebb helyzetet foglalhasson el, mint összekapcsolás előtt. Ezen föltételek kielégítése czéljából a kengyelek hátsó végének fölfelé való mozgást engedünk meg, mit pl. a (8) orsó számára szolgáló (9j hasíték elrendezésével érünk el, ellenben a kengyeleknek minden hosszmozgását megakadályozzuk; ezenkívül a kengyel súlyát akként osztjuk el, a kengyelt rendesen alátámasztó (11) fölületet pedig akként rendezzük el, hogy kikapcsolt állapotban a kengyel vége a (8) orsó vízszintes síkja fölött álljon, vagyis a kengyel hátsó része a vele összeköttetésben álló részekkel együtt nehezebb legyen a mellső résznél, úgy hogy a kengyelek rendesen az 1. ábrában föltüntetett állást foglalják el> de azért a kengyelek hátsó részükkel megemelkedhetnek, végükkel pedig sülyedhetnek és ezáltal az alátámasztó fölűleten kibillenek, midőn a horog, mellyel össze vannak kapcsolva, a kocsi megterhelése következtében vagy más oknál fogva sülyed, a mint ez a 3. ábra baloldalán látható ; ezen esetben ugyanis a kapcsolt kengyel hátsó túlsúlya az ennek végét megterhelő fölül lévő kengyel súlya és a kapcsolt horognak megfeszített kapcsolásnál lefelé irányuló húzása által legyőzetik. Világos már most, hogy ezen kapcsolásnál a kengyel, ennek csapágyai és alátámasztó fölűlete akként vannak elrendezve, hogy míg a kengyel belső végének a csapágyakban való hosszmozgása lehetetlenné van téve, addig az rendes körülmények között az orsó vízszintes síkja fölött tartatik meg, még pedig a kengyel hátsó részének túlsúlya következtében. Ugyanakkor azonban a kengyel végét a fölül lévő és sz ínben álló kengyel súlya könynyen lenyomja, a mennyiben az alul lévő kengyel az alátámasztó fölűleten ennek külső vége felé gördülve, kibillenhet. A kengyelnek ezen föltételeket kielégítő összeköttetésére a (12) orsó szolgál, mely szokásos alakkal bír és az ütköző fej (4) oldalfalaiban, valamint a (14) toldatban kiképezett függélyes vagy majdnem függélyes (9) hasítékokba van beillesztve. Hogy a kengyelnek említett gördülése, ill. kibillenése lehetőleg szabadon történjék, a (9) hasítékon kissé előre hajlanak, úgy, hogy azok a kengyel hátsó vége által leírt görbét megközelítik. Ily módon egyrészt a kengyelnek meggörbítése vagy a horogból való kikapcsolása az ütköző fejeknek egymáshoz való