26515. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás
_ 4 -függélyes mozgásánál meg van akadályozva, másrészt pedig azáltal, hogy a kengyelek kapcsolás előtt szabadon mozoghatnak föl vagy le, azok könnyen kitérhetnek egymás alatt vagy fölött. Hogy a kengyelek vége az orsó vízszintes síkja fölötti állásban megmaradjon, anélkül, hogy a kengyelt túlságosan meg kellene emelni, a kengyel feje fölfelé is forgatható, úgy, hogy tetszésünk szerint az egyik vagy másik kengyelt juttathatjuk fölúlre. A hasítékok lehetővé teszik, hogy az orsót helyében biztosítsuk, anélkül hogy külön biztosító szögeket vagy egyéb rögzítő közegeket kellene alkalmazni, továbbá lehetővé teszik azt is, hogy az orsót a kengyel egyik vagy mindkét szárába beékeljük. Ezen czélból hengeres orsót alkalmazunk, melyen a (9) hasítékokon szabadon átilleszthetők, azonban pontosan beillenek a kengyel füleibe; ezen czélból természetesen a kengyelfülek nyílását ép oly bőre kell készíteni. mint az ütköző fejben kiképezett hasítékokat. Már most csak az szükséges, hogy a kengyel hasítékait az ütköző fej hasítékaihoz képest oly szög alatt rendezzük el, hogy bizonyos állásban az orsót az ékekkel együtt az ütköző fej és a kengyel hasítékain egyszerre lehessen átdugni, mely állást azonban a kengyel rendes működése közben el nem foglalhatja. Ily módon az orsó kiesés ellenében biztosítva lesz. így pl. a kengyelt függélyes állásban (melyet azonban a kengyel sohasem vagy kivételesen csak egy pillanatra foglalhat el) illesztjük az ütköző fejbe, ezután az orsót átdugjuk, mire ez minden más állásban biztosítva van. Lehetne azonban természetesen ezenkívül egy biztosító szöget vagy más, az orsó kiesését meggátló közeget is alkalmazni. Idegen, az orsó szabad mozgásait megakadályozó testeknek (pl. piszoknak, hónak stb.) összegyülemlését megakadályozandó, az ütköző fej harántfalában közvetlenül a kengyelfülek alatt az oldalas falak és az ütköző toldat közölt a (15) nyílásokat (2. ábra) alkalmazzuk. Ezen nyílásokon a kengyelnek más, a kikapcsoláshoz szükséges, későbben leírandó toldatai is átjárhatnak. A kengyeleknek kikapcsolás czéljából való megemelése a kengyelorsón elrendezett forgattyúkar, a kengyeleket átkaroló villaemeltyűk, a kengyeleken elrendezett toldat vagy bármely más, a kapcsoló kengyeleknek az ütköző fejhez képest teleszkopikus mozgást kölcsönző szerkezet segélyével foganatosítható. A föltüntetett foganatosítási alaknál a kengyelek fülein a (16) toldatok (1. ábra) vannak kiképezve, melyek a (15) nyílásokon átjárnak és a (17) rúddal vannak összekötve, melynek másik vége a kocsi (20) vázában ágyazott (19) tengelyre ékelt (18) karral csuklósan van összekötve. A (19) tengely a kocsi oldalain a (21) fogantyúkkal van ellátva. Midőn az orsó a kengyellel ék segélyével van összekötve, akkor az orsót egy forgattyú karral látjuk el és láncz vagy zsinór segélyével működtetjük. Hogy az ütköző fejnek nagyobb tartósságot kölcsönözzünk, az oldalas falak hátsó végén (22) toldatokat rendezzük el, úgy hogy ha az ütköző rugók eltörnek, ezen toldatok a (23) lemezhez fekszenek, miáltal a kocsiváz illető része nem sérülhet meg. Hogy az összekapcsolás műveletét kanyarulatokban megkönnyítsük és hogy a vezetékfölűletek között megkövetelt távolságot és következésképen magának az ütköző fejnek méreteit csökkentsük, az ütköző fejnek a kocsivázban szabad rugók által befolyásolt oldalasmozgást adunk vagy pedig az ütköző fej szárának a (23) lemezben lengő mozgást engedünk végezni. Ezen czélból mindegyik ütközőt a rövid (26) szárral (5. ábra) látjuk el, melynek belső vége laposan van kiképezve és a (10) csukló segélyével a fő vontató rúddal van összekötve. A helyett azonban, hogy mint eddig, az ütköző szár átjárására a kocsivázban kiképezett nyílást kiszélesítnők, a jelen találmány szerint a (23) lemez nyílását is ép oly harántmetszetben készítjük, mint a (26) szár harántmetszetét és a kocsiváz nyílását befelé táguló tölcsér alakjában képezzük ki,
