26515. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

- 2 lakban kiképezett harántfúratok, a középső csapágy pedig a vontató rúd folytatását képező ütköző plungerben a kapcsoló horog mögött elrendezett hasonló fúrat által képeztetik. A kapcsoló kengyel kikapcsolt állásában közel vízszintes helyzetben tartatik oly alátámasztó fölületek által, melyeknek függélyes harántmetszete ívalakú és melyek az ütköző fej oldalfalait összekötő harántfalon a kapcsoló horog mindkét oldalán vannak kiképezve. Hogy a jelen találmány tárgyát képező kapcsolást a szokásos kapcsolással is használhassuk, az alátámasztó fölületek a kapcsoló horog mindegyik oldalán lefelé hajló toldatokkal vannak ellátva, melyek az összekötő harántfalnak oly elmetszése révén állíttatnak elő, hogy a közönséges kapcsolás lánczszeme a jelen találmány tárgyát képező kapcsolás kapcsoló horogjába akasztva, ezen biztosan megtartassék. Az összekötő harántfalnak ezen elmetszése oly mértékben eszközölhető, hogy csak a horog hordására és az oldalas falaknak az ütköző fölületeknél való összekötésére okvetlenül megkövetelt anyag maradjon meg. A kapcsolások mind azonosak egymással és a kapcsoló kengyel normálisan közel vízszintes állásban tartatik. A mellékelt rajzokban a jelen találmány tárgya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az egymással szemben álló, de még össze nem kötött kapcsolásokat részben metszetben, részben nézetben láttatja. A 2. ábra fölülnézet. A 3. ábra a kapcsolásokat kapcsolás után láttatja részben metszetben, részben nézetben. A 4. ábra fölülnézet. Az 5. ábra a kapcsolásnak a kocsin való fölszerelési módját láttatja. A 6. ábra a kapcsoló kengyelt és orsóját tünteti föl. Ha a két ütköző fej találkozik, az alul lévő (1) kapcsoló kengyel (1. ábra) (5) vége a fölül lévő kapcsoló kengyel vége alatt •a (4) oldalfalak (2. ábra) közé hatol, a horog rézsútos (3) fölűletébe ütközik, ezen fölcsúszik és egyszersmind megemeli a fölül lévő kapcsoló kengyelt, melynek ágai az alul lévő kengyelt a rézsútos fölületen ennek csúcsáig való fölszállásában vezeti, mire ezen kapcsoló kengyel a kapcsoló horog mögé csappan. Kanyarulatokban való összekapcsolásnál a kapcsoló kengyel a (3) rézsútos fölűlet és az egyik (4) oldalfal között vezetődik. Ennek elősegítése czéljából az oldalfalak vezetékrésze befelé nyúlik, úgy, hogy az abban vezetődő kapcsoló kengyel úgy befelé, mint fölfelé is mozoghat. Miután az alsó kapcsoló kengyel a kapcsoló horog mögé becsappant, a fölül lévő kapcsoló kengyel az előbbi végére támaszkodik, vagy ha a kengyelek hidakkal vannak ellátva, ezen hídra fekszik föl és ekként szükség esetén megakadályozza a kapcsolt kengyelnek a horogból való kikapcsolódását. A fölül lévő kengyelt azonban meg kell akadályozni abban, hogy a szemben lévő horogba kapcsolódjék, mert máskülömben ezen kengyel veszi át az egész vontató erőt, mely a kapcsoló horognak leggyöngébb részét terhelné meg. Ezen czélból a kengyelek (5) vége és (6) ágai, melyek belső oldalukkal a kengyelvégekre fekszenek föl, akként vannak méretezve, hogy a fölül lévő kapcsoló kengyel vége a szemben lévő kapcsoló horog fölső végét minden körülmények között szabadon hagyja, a mint ez a 3. ábrában látható; ha a szárak között híd van alkalmazva, akkor vagy pedig, hogy ezen (29) hidat akként rendezzük el, hogy a fölül lévő kengyel erre támaszkodva, nem csappanhat le a szemben lévő horog mögé. Előnyös lesz azonban a fölül lévő kengyelt mindig lehetőleg közel vízszintes helyzetben tartani, hogy ily módon megakadá lyozzuk ezen kengyelnek fölfelé vetését midőn az ütköző fejek erős ütést kapnak; ezen czélból ajánlatos a kengyeleknek azon