26492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholmentes italok előállítására

előző kezelés közben a folyadék elnyelt. Ekközben azonban a folyadékot folytonosan kavarjuk és vízfürdőn 60—70° C. hőmérséken tartjuk. Ezen melegítési módszer különösen abban különbözik az eddigi eljárásoktól, hogy a folyadék legkisebb részét sem hevítjük túl. Az eddigi eljárások szerint a folyadékot oly csöveken keringtették, melyek a legtöbb esetben ónozva vannak, a mikor is a folyadék ezen csöveket olyan hőmérsékletre hevítve hagyja el, a milyenre azt melegíteni akartuk. A csöveken való átáramlás közben azonban a folyadéknak a csövekkel érintkező részei erősen fölmelegednek, míg a folyadékoszlop belső része alacsonyabb hűmérsékletű maradt és ezen különböző hőinérsékek középértéke az a hőmérséklet, a mellyel a folyadék a csövet elhagyja. Ha a fölmelegítésre szolgáló csöveket olyan vízfürdőbe helyezik, melynek hőmérséke nem nagyobb, mint azon hőmérsék, melyre a folyadékot föl akarják hevíteni, akkor rendkívül sok fémcsőre volna szükség, a miért is valamennyi ilyen folyadék melegítésére használt csőrendszerű készülékeknél a csöveket sokkal magasabb hőmérsékletű térbe helyezik, mint a milyen magas hőmérsékletre az abban keringő folyadékot hevíteni akarják. A csövek vagy forró vízben, vagy gőzben vannak elhelyezve. Ez ideig a folyadéknak a fölmelegítést követő lehűtése is hasonló csőrendszerben történik, mely csőrendszert hideg vízzel áramol körűi. A zamat eltávozása, mint ismeretes, a hűtésnél nagyobb mérvben lép föl, mint a melegítésnél. Tudvalevőleg a fémedényekben kikészíttetett ételeket nem szabad ugyanazon edényben kihűlni hagyni, mivel máskülönben érezhető fémízt nyernek. Ez különösen oly ételeknél következik be, melyek savakkal (eczettel) készülnek és különösen konzervált savtartalmú gyümölcsöknél. Üvegzománcczal ellátott edények alkalmazása azon nagy előnnj'el jár, hogy azokban a melegítést és hűtést tetszőleges ideig foganatosíthatjuk, a mi ismét azon előnynyel jár, hogy a levegő és vákuum, említett tulajdonságú behatásait is érvényre juttathatjuk. A folyadéknak 70° C. fölött való fölhevítése káros behatással van a zamatra, mivel különösen a gyümölcsczukor ilyen esetben kedvezőtlen változásokon megy keresztül. A gyümölcsczukor változása nemcsak a zamatot, hanem a gyümölcsczukor tartalmú italok emészthetőségét is befolyásolja, a menynyiben az italok annál nehezebben emészthetők, minél nagyobb hőfokra hevítjük azokat föl és minél erősebben karamelizálódott azokban a czukor. Különösen alkoholmentes italoknak szárított gyümölcsökből, pl. szárított almákból való előállításánál szükséges az italoknak szárított gyümölcsökre emlékeztető mellékízének eltávolítása czéljából az italok hevítésére szolgáló készüléket evakuálni. Az evakuálás is gyorsabban megy végbe kavarás közben és azon nyersanyagok, melyeket el akarunk távolítani, a folyadéknak a kavaró által való intenzív fölkavarása révén távolíttatnak el. A folyadék evakuálása még azon további előnyt is biztosítja az eddigi eljárásokkal szemben, hogy a légköri levegő teljesen eltávolíttatik, miáltal a folyadéknak a későbben bevezetendő szénsavval szemben tanúsított abszorbeáló képessége kedvezőbb lesz, a mi az összes szénsavtartalmú italokra nézve igen fontos. Ha a levegő a folyadékból nem hajtatott ki teljesen, a mi az eddigi módszereknél különösen a lének zárt csövekben való melegítésénél elő szokott fordulni, akkor később a-szénsav a folyadékban csak a levegővel együtt, nem pedig a levegő helyett fordul elő. A folyadék ezen esetben nem abszorbeálja a szénsavat, hanem az alkalmazott nyomás szerint a szénsavat csak a levegő mellett tartja fogva. Azon folyadékban, melyet úgy telítünk szénsavval, hogy abból a levegőt előzőleg el nem távolítjuk, nagy buborékok észlelhetők, míg azon italokban, melyekben a