26439. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós gőzgép

és utána állítható (el) csészék közvetítésével, melyek a dugattyú mindkét oldalán vannak elrendezve. Az (a) dugattyú tehát szintén megfelelően tömítve csúszik az' (e) tömítő testben a forgás alkalmával. A (h) hengeres üreg, melyben a dugatytyú dobjával együtt körülforog, a gőzt egy (i) nyíláson keresztül kapja, míg az elhasznált gőz az ellenkező oldalon az (il) csatornán keresztül távozik. Hogy a dugattyú előtti és mögötti terek gőzmentesen zárassanak el egymástól és egyszersmind a súrlódás lehetőleg csekély legyen, a forgó dob, az (i) gőzbeömlési nyílás közelében ott, hol az a hengerfallal érintkezik, egy (k) sín segélyével van tömítve. E sín egy (kl k2) gyűrűvel (1., 4. és 5. ábrák) szilárdan össze van kötve. A (kl k2) gyűrű átfogja a dobot és két (kl) és (k2) félgyűrűből áll, hogy szükség esetén utána lehessen állítani. Ezen két félgyűrű (k3) csavarok segélyével (5. ábra) van egymással összekötve. A tulajdonképeni tömítést létesítő (k) sín az alsó (kl) félgyűrű vízszintes (k8) lemezeivel van összekötve. Ezen (k8) lemez egy hengeres (k4) csapban (2. ábra) nyugszik, mely a (p) tok alkalmas fúratáhan van elhelyezve. Hogy már most a (k) sínnek a dobbal szemben biztos és súrlódásmentes tömítésétérjük el, a (k) sín alá, a (kl) félgyűrű vízszintes (k8) lemezeibe vékony (k5) fémlapocskákat illesztünk. A beillesztett fémlapocskák számához képest a (k) sín jobban vagy kevésbbé tömören hozható a dobbal érintkezésbe, úgy hogy pontos elzárás létesíthető, bár említésre méltó súrlódás nélkül. Hogy a (k) sín állandóan megtartsa a dobbal szemben pontos helyzetét, az azzal összekötött (kl k2) gyűrű a dob köré van fektetve, a mint ezt már föntebb említettük. A gyűrű azonban nem vesz részt a dob forgásában, de annak esetleges oldalmozgásait követi. A helyett, hogy a (kl k2) gyűrűt a dob külső kerülete köré fektessük, a mint ez az 1. és 2. ábrákon föl van tüntetve, lehet az úgy, a mint azt a 6. ábra mutatja, egy a (d) dobon elrendezett külön (dl) üreges csapba helyezni. A gyűrűt ekkor egy (k9) hüvely helyettesíti, mely egy (k6) karral van összekötve. A 7. ábrán ennek olyan módosítása van bemutatva, melynél a (kl) gyűrű még egy (k7) hüvellyel fogja körül a (d) dob (f) tengelyét. Az (a) dugattyú, súlyának kiegyenlítése czéljábál, egy (al) ellensúllyal van ellátva (2. ábra). Ezen ellensúly az ábrán föltüntetett félköralakú kiképzést nyeri, mely már azért is szükséges, hogy az ellensúly ne ütődjék a (d) dob falához. A dugattyú továbbá egy sor (a2) lyukkal van ellátva, mely lyukak a dugattyú külső végétől a középpont felé haladva, mindig kisebbek és kisebbek. E lyukak czélja az, hogy a dugattyú súlya lehetőleg csökkentessék a nélkül, hogy ez által szilárdsága is szenvedne. A lyukak nagysága és száma tehát úgy van megszabva, hogy a dugattyú egy egyenlő szilárdságú tartót képezzen. Hogy a dugattyú súlya az ellensúly súlyával szemben lehetőleg kiegyenlíttessék, gondoskodni kell arról, hogy a súlypontok megfelelő távolságban legyenek a forgási tengelytől. Az (f) tengely a gép (1) födelébe van ágyazva (1. ábra), melyet egy külön (11) tárcsa segélyével lehet elzárni. E födélbe nyúlik a henger (m) hátfala is, melynek mellső lapjához az (a) dugattyú és a (d) dob támaszkodik. A másik támasztó lapot a dugattyú és a dob számára a tok maga alkotja. Hogy már most a két (p2) és (m) lap közötti hézagot pontosan be lehessen állítani, úgy hogy a dugattyú és a dob ezen két lap között megfelelően tömítve mozogjon, a nélkül azonban, hogy fölösleges súrlódásnak legyen kitéve, ezen (m) hátfal vékony fémlapocskákból álló (n) réteggel van elválasztva az (1) födéltől és ugyanilyen (nl) fémlapocskák által tömíttetik a (p) hengertokkal szemben is. Ha már most a dugattyú és a dob két homloklapján kissé kikopott, az utánaállítást az által végezzük, hogy néhány (nl) fémlapocskát (n) felé helyezzük át, vagy pe-