26366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés két vagy több egymástól távol fekvő helyen fölállított gép vagy készülék forgásának egybevágóvá tételére

— 2 —helyen fölállított váltakozó áramú géppel vagy más forgó készülékkel kell egybevágó forgásban tartani, továbbá azt az esetet, melynél forgó áramfordító helyett relaist használunk, az 5. ábrán sematikusan a motor fegyverzetének röviden zárásával történő szabályozás látható, a 6. ábrán a szabályozás a fegyverzet és mágnestörzsek röviden zárásával történik, a 7. ábrán annak az esetnek sémája látható, melyben az egybevágó forgás a két készüléknek csak egy vagy több, pontosan meghatározott helyzeténél biztosítandó, a 8. ábra azt az esetet tünteti föl, melyben a két egymástól távol fekvő ponton fölállított gép vagy készülék összekötésére oly vezeték szolgál, melyen csak időszakosan megy át az egybevágó forgást biztosító áram, és mely más időpontokban más czélokra szolgáló áramot vezet, a 9. ábra azt az esetet mutatja be, mikor a helyi áramkör a mótor fegyverzete és mágnestörzse elé kapcsolt ellenállással van párhúzamosan kapcsolva. Az 1—4. ábrán (a) az egybevágó forgásban tartandó motort, (1) egy a mótor fegyverzet tengelyére ékelt vagy evvel más módon, mechanikusan kapcsolt, tehát a motorral pontosan egybevágó forgást végző áramfordító lefejtését és (2) egy másik áramjordító lefejtését jelzi, mely a motorral egybevágó forgásban tartandó másik géppel vagy készülékkel van összekötve. A két áramfordító mindegyike a rajz szerint kétkét, egymásba fogódzó fogazással bíró és egymástól szigetelt gyűrűből és három-három (b c d) illetve (e f g) kontaktusrúgóból áll, melyek akként vannak a gyűrűkhöz viszonyítva elrendezve, hogy a középső a gyűrűk egymásba fogódzó fogazása útján fölváltva az egyik, illetve másik gyűrűn csúszó szélső kefével jöjjön elektromos kapcsolatba. A következőkben föltételezzük, hogy az áramfordítókhoz viszonyítva a kefék forognak, ez a találmány lényegét egyáltalában nem érinti. Az egymásba fogódzó fogak száma teljesen tetszőleges lehet, azonkívül a fordító áramíordítót, mint azt később ismertetni fogjuk, relais vagy más áramfordító is helyettesítheti. A középső (f) kefe egy (r) ellenállás útján van a mótor pozitív (h) keféjével összekötve, míg a középső (c) kefe a mótor negatív (i) sarkával van kapcsolva, Az (r) ellenállás meggátolja, hogy a mótor fegyverzete teljesen röviden záródjék, minthogy ebben az esetben a mágnestörzsek tekercselésében az áramerősség annyira fokozódhatnék, hogy a mótor megsérülhetne, és hogy az áramfordítót és ennek keféit rövid idő alatt elpusztító szikrák képződhetnének. Ha az (r) ellenállást megfelelően méretezzük, eme hátrányokat elkerülhetjük és a mótor egybevágó forgását tetemes, az (r) ellenállás értékétől függő erő által biztosíthatjuk. A jobboldali (d g) és a baloldali (b e) kefék egymással vannak összekötve, tehát az áramfordítók a motorral párhuzamosan vannak kapcsolva. A leírt elrendezésnél az egybevágó forgást az biztosítja, hogy az (a) mótor fordulatsebessége a motornak a (2) áramfordítóval szemben való elősietésének vagy késésének megfelelően változik meg, ez pedig annak következtében történik, hogy a mótor fegyverzetével párhuzamosan kapcsolt áramkör változó időszakon át záródik. A szabályozó berendezésnek ezért alkalmasnak kell lennie arra, hogy a mellékáramkör záródásának időszaka végtelen sok különböző értéket vehessen föl, mely értékek mindegyike a gép vagy készülék egy-egy bizonyos sebességének felel meg. Ha tehát egy bizonyos egybevágó forgássebesség biztosítása czéljából a motornak gyorsan kell forognia, az időszakoknak, melyek alatt a mellékáramkört zárni kell, rövideknek kell leniiiök, ha ellenben az egybevágó forgás biztosítása a mótor lassú forgását követeli meg, ezeknek az időszakoknak megfelelően hosszabbaknak kell lenniök, tehát a mellékáramkör záródása időszakának a különböző létesítendő sebes égeknek megfelelően kell változnia. Föltételezzük ezenközben, hogy a mellékáramkör záródása következtében a mótor forgássebessége kisebbedik.