26320. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

- 3 -ben, hu a másik kapcsolófej teljesen a kapcsolási helyzetbe mozgattatott, akkor a (9) horog annyira elforgattatik, hogy az ívalakú (23) rész a (18) rögzítőcsapot elhagyja. A kapcsoló működési módja a következő : Két kapcsolófej egymásfelé való közelítésénél a két (9) horog a 2. ábrában rajzolt helyzetet foglalja el és a (18) rögzítőcsap (22) ütközőjével a (9) horog ívalakú (23) részére fekszik; a kapcsolófejek (8) nyúlványai a közeledésnél a szemben levő kapcsoló horgának görbe (26) részeivel érintkeznek és ezen (8) nyúlványok a horgokat (11) csapjuk körül addig forgatják, míg a (8) nyúlványok a szomszédos kapcsolófejek mélyedéseibe fekszenek (1. ábra). Ha ez megtörtént, akkor a (9) horgok annyira elforogtak, hogy a horgok ívalakú (23) része a (18) rögzítőcsapok (22) ütközőit többé nem támasztják alá. mely rögzítőcsapok ennekfolytán önsúlyuknál fogva leesnek és a (9) horgokat helyzetükben rögzítik. A (9) horgoknak a (11) csapok körül való lényegében szabad forgásából látható, hogy az esetben, ha a kocsik nagy sebességgel futnak egymásfelé. akkor a két kapcsolófej összeütközésénél keletkező lökést a kapcsolófejek erős részei fölveszik és a horgok nem sérülnek meg. A kocsik kikapcsolása czéljából a (18) rögzítőcsap fölemeltetik, miáltal a (9) horog elforgatható és a kapcsolófejek szétválhatnak. A kapcsolófejek szétválásánál a (9) horog a (7) nyúlvány által mozgattatik a nyitott helyzetbe, mely nyúlvány a (20) kapcsolótaggal való érintkezése folytán utóbbit a kapcsolók szétválasztásánál elforgatja, miáltal a (9) horog nyitott helyzetbe kerül, melyben újabb kapcsolásra ismét készen áll. Egy (12) rugó alkalmazásánál a (9) horgot ezen rugó kiterjeszkedése mozgatja a nyitott helyzetbe, míg a horog (19) ütközője a (18) rögzítőcsappal érintkezésbe jön. Ha a (9) horog egy más, nem a kapcsolásnak megfelelő helyzetben van, úgy hogy az ellenkapcsolófej vagy horgoskapcsolás például a (20) kapcsolótagot érinti, akkor a (9) horog a (11) csapon addig forog el, míg a 4. ábrában rajzolt helyzetét veszi föl. Mint a rajz mutatja, a (20) kapcsolótag ezen helyzetben a kapcsolófej (10) üregén beliil van, | miért is a kapcsolótag nem sérülhet meg, : ami a jelen találmány egy fontos sajátságát ; képezi. Ezen körülményre tekintettel kell j lenni, például a tolatásnál is, hol gyakran | kívánatos, hogy az egymásfelé futó 1 öcsik ne kapcsoltastanak. a mikor is a horog a fönt leírt helyzetbe forgattatik, melyben az érintkezésbe jövő kapcsolók nem kapcsoltatnak. Mint a 3. ábrából látható, a kapcsolófej (8) külső része vagy nyúlványa a (7) horoggal a kapcsolás középvonala fölé és alá meg van hosszabbítva. Ezáltal lehetségessé van téve, hogy a kocsik akkor is kapcsoltassanak, ha a két kapcsolandó kocsi különböző magas és ha a kocsiknak a pályán való futása közben magasságkülönbségek lépnek föl. A mellékelt rajz 6—9. ábrái azt mutatják, hogy mi módon kapcsolható egy a föntleírt kapcsolással bíró kocsi egy a régi lánczkapcsolóval fölszerelt kocsihoz. E czélra a kapcsolás alsó részén egy (28) agy van elrendezve, melyhez egy (27) kar van forgathatóan megerősítve, míg ezen (27) kar másik végéhez egy szokásos (29) kapcsolóláncz van erősítve. Hogy már most két oly kocsi kapcsoltassák, melyik egyike a találmány tárgyát képező kapcsolóval és a másik régi horog- és lánczkapcsolóval van ellátva, csupán a (29) lánczot kell a másik kocsi horgába szokásos módon beakasztani, mint azt a ö. és 7. ábrák mutatják. Ennek megtörténte után a kapcsolás a 8. és 9. ábrában rajzolt helyzetet foglalja el. Ha ezen kapcsolási mód például két teherkocsi között alkalmaztatik, akkor a kocsik ütközői között bizonyos játékteret kell hagyni, mint ez szokásos. Azonban sok esetben, példáit 1 személyszállító vonatoknál, nincs szükség a kocsik között ezen szabad mozgásra, miért is ily esetekben a 12. ábrában rajzolt állítható ütköző alkalmazható. Ezen ütköző egy megfelelő módon a kocsikerethez erősített (30) tartóból áll, mely két vízszintes kiálló (31) karral bír. Ezen két (31) kar között