26303. lajstromszámú szabadalom • Berendezés billentyűs hangszereken játszott improvizáczióknak önműködő följegyzésére

által működtetett elektrokémiai berendezésen történő följegyzésére szolgál. A 9. ábra egy a följegyző berendezés által létesített grafikon. A 10. ábra a grafikonnak megfelelő, szokásos hangjegyekkel készült átirat. a 11. ábra pedig a föntebbi átiratot abban az alakjában tünteti föl, melyben az lejátszásra alkalmas. A 12. ábrán egy T-alakú vonalzó látható, mely arra szolgál, hogy a grafikon jelzéseinek megfelelő hangjegyeket a grafikon átirása czéljából gyorsan fölismerhessük. A berendezés, mint azt az 1. ábrából láthatjuk, az (a, b és c) hengerekből áll, melyek tengelyeikkel a (d) keretben vannak ágyazva. A hengerek körül a papírból vagy alkalmas szövetből készült (e) csík fut. Az (a) hengert a fonográfoknál használatos óramű forgatja. Az (e) csík a (b) hengerre van föltekercselve, innen a (c) hengerre fut és azután az (a) hengerre tekercselődik, mely a (b) és (c) hengereket forgásánál ugyancsak forgatja. A hengerek a billentyűzet egész hosszán végig nyúlnak. A (d) keretre (f) peczkek vannak szerelve, melyeknek száma a billentyűzet (g) billentyűi számának felel meg és melyek mindegyike egy-egy (h) nyomókereket visel. A (h) nyomókerekeket az (i) görgő hajtja, melyet az (a) henger tengelye a (k) hajtószíj útján forgat. A nyomókerekek a velük állandó érintkezésben álló (1) posztócsíkról festéket vesznek föl. Ha a hangszer billentyűzetének egy vagy több (g) billentyűit megütjük, akkor a megfelelő (f) peczkek fölemelkednek és az ezekre szerelt nyomókerekek az (e) csíkkal jönnek érintkezésbe, melyen az érintkezés időtartamának megfelelő hosszúságú pontot vagy vonalat jelölnek meg. az érintkezés megszűnik, mihelyt a billentyűt eleresztjük. A 2. ábrán látható berendezésnél a (h) nyomókerekek az (n)-nél csuklósan a keretre erősített (m) emelő egyik végére van nak szerelve. Az (m) emelő másik végén egy (m') kontaktus van elrendezve, mely a kereten megerősített (p) tartón függő (o) elektromágnes által vonzatik. Az (i) görgőt a (9) kar tartja, mely végén az (1) posztócsíkot viseli. Mikor az (o) elektromágnesen áram megy át és az (m') kontaktusdarabot magához vonzza, az (r) ütközőn nyugvó (m) emelő tengelye körül el fog fordulni. Ennek következtében a (h) nyomókerék lefelé mozog és az (e) csíkkal jön érintkezésbe, melyen egy az érintkezés időtartamának megfelelő hosszúságú vonalat fog húzni. Mindegyik följegyző berendezésnek annyi (mj emelője és (o) elektromágnese van, a hány pedálja, változata és billentyűje van a följegyző berendezést működtető hangszernek. Mindeme nyomókerekek, vagy az elektrolitos berendezésnek a papirral érintkező elektródái akként vannak elrendezve, hogy az alattuk eltolódó papírcsíkkal ennek alapvonalára • merőleges, tökéletesen egyenes vonalban érintkezzenek és közvetlenül a (c) henger fölött fekszenek, úgy hogy a papirral azonnal érintkezésbe jutnak, mihelyt az azokat viselő emelők kitérnek. Az elektromágneseket alkalmas számú elemből álló telep gerjeszti. Mikor a berendezést használni kívánjuk, az illető hangszerben csavarok segélyével egy lemezt erősítünk meg, melyen az egész elektromos vezetékrendszer oly módon van fölszerelve, hogy a játszó által lenyomott billentyűknek fölfelé mozgó végei az illető billentyűkhöz tartozó elektromágnesek áramköreinek áramzáróit zárják. Az ekkor átfolyó áram gerjeszti az elektromágneseket, ezek az (m) emelők (m') végeit magukhoz vonzzák; az emelők másik vége pedig ebben a pillanatban lefelé mozog, úgy hogy a (c) hengeren futó (e) csíkkal érintkezésbe jövő megfelelő nyomókerekek a csíkon egy pontot jelölnek meg, ha az érintkezés csak egy pillanatig tartott, ha ellenben a billentyűk hosszabb ideig voltak lenyomva, egy többé-kevésbbé hosszú vonalat létesítenek. Az egyidejűleg megütött billentyűknek megfelelő vonalak ugyanazon a nyomókerekekkel párhuzamos vonalban kezdődnek meg és a vonal följegyzése csak akkor