26303. lajstromszámú szabadalom • Berendezés billentyűs hangszereken játszott improvizáczióknak önműködő följegyzésére
szűnik meg, mikor a játszó a billentyűt e 1 eresztette. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a (c) és (c') hengereken futó (e) csík elektrokémiai behatásokra reagáló papirból áll. A (c c') hengerek fölött egy (s) lemez ! foglal helyet, melyen a billentyűknek, vál- j tozatoknak stb. megfelelő számban (t) pecz- ! kek vagy rugók vannak elrendezve, melyek a telep egyik sarkához kapcsolt (u) veze- i tékdróttal vannak összekötve. A (t) peczkek az (e) papírcsíkkal érint- j keznek. Az (s') lemezen megerősített és az (e) csík belső oldalát érintő (t') peczkekhez az áramot a telep másik sarkáról a (v) drótok vezetik. Eme (t és't') peczkek közötti i melye ket csakis az ezek között mozgó pa. ! pircsík választ el egymástól, akkor, mikor 1 a hangszer egyes részei, a pedál, változat billentyűk, melyek valóságos elektromos j áramzárók gyanánt vannak kiképezve, az áramkört zárják, áram megy át és az (e) papírcsík fölött és alatt lévő (t és t') pecz- . kek között elektrokémiai hatás megy végbe, j Az (s) lemezen elrendezett peczkek mind- ] egyike mellé az ezen peczekkel összekötött ! hangszerrész neve is följegyezhető. A 4. ábra egy kapcsolási séma, mely valamely zongora billentyűzetének (g) billentyűi, az (x) pedálja és az (o) olektromágnesek között kapcsolatot létesítő vezetékelrendezést mutatja be. A zongora egész hosszán végignyúló (z) lemezen fölső végeikkel hajlékony (I) kontaktuscsíkok vannak megerősítve, melyeket a (2) drótok kötnek össze az (o) elektromágnesekkel. A (3) fémrúd, mely a zongora egész hosszán ugyancsak végig nyúlik, a (v) drót útján van a (4) telep egyik sarkával összekötve. Mikor a játszó a (g) billentyűt lenyomja, ez a (6) tengely körül forgathatóan ágyazott (5) emelőt működteti, az emelő a tengelye körül kitér és a (7) kalapácsot a hangszer húrja felé mozgatja. Ez alatt az (5) emelő az (1) csíkot a (3) rúd felé nyomja, tehát az elektromos áramkört zárja, a megfelelő (o) elektromágnesen áram folyik át, az elektromágnes a megfelelő (m) emelőt meghúzza, ez a (h) nyomókereket lefelé mozgatja és így az (e) papírcsíkon az elektromos kontaktus időtartamának megfelelő hosszúságú pontot vagy vonalat létesít. Az elektromos kontaktus megszakad, mikor a játszó a billentyűt elereszti. Hogy az improvizált zenemű játszásánál fölhasznált pedálhatásokat is följegyezhessük, az (x) pedál a telep (v) negatív sarkával a (9) elágazó vezeték útján van kapcsolatban. Ha a pedál maga szigetelő anyagból készült, a pedál alatt egy fémlemezt erősítünk meg és ezt kötjük össze a (9) dróttal. Az (x) pedál alatt egymás fölött három hajlékony (10 101 102 ) kontaktuscsík van elrendezve, melyeket a megfelelő (11 11' ll2 ) drót köt össze egy-egy (o) elektromágnessel. Ha a pedálra ható nyomás gyönge, csak az első hajlékony (10) lemezzel létesül kontaktus, de ha a pedálra erősebb nyomás hat, akkor a (101 és 102 ) csíkok között is létesül kontaktus, a csíkok által zárt áramkörök pedig — épp úgy mint a (10) csík által zárt áramkör is — a megfelelő (1) emelőket működteti, mely emelők nyomókerekei az (e) papírcsíkon a pedálhatást annak erősségének, tehát annak megfelelően, hogy a pedál az első (10) csíkot vagy a második (101 ) csíkot, vagy a harmadik (102 ) csíkot is lenyomta-e, följegyzi. Hogy már most a lábak csakis a valóságos (x) pedál működtetésével legyenek elfoglalva, két térddel működtetett (8) tolókát is alkalmazhatunk, melyek egyike a mélyebb, másika a magasabb hangok előidézésére szolgáló billentyűkhöz tartozik. Ezek a térddel működtetett tolókák tetszés szerint eltávolíthatók. A (8) tolókák mindegyike a telep negatív (v) sarkával van összekötve és egy a térddel együtt működő kis (81 ) kiugrással ellátott reteszt képez, mely a (12) vezetékekben csúszik és mozgása közben egymásután a (11 ll1 123 ) vezetékek útján a megfelelő (o) elektromágnessel összekötött (10 tO1 és 102 ) kontaktus - csíkokkal jön érintkezésbe. A kontaktusok ugyanúgy létesülnek, mint a pedálnál.
