26301. lajstromszámú szabadalom • Újítás füstemésztő berendezéseken

— 2 mében a fölhevített levegő az oldalak j mentén bevezettetik s mely különösen vízcsöves kazánoknál alkalmazható előnyösen, a 12. ábra a 11. ábra x2—x2 vonala szerint vett keresztmetszet, melynél a tűzszekrény egyik fele el van hagyva. Az 1—3b. ábrákon föltüntetett (A) tűzhíd a (B) légcsatornák által számos (a) részre van tagolva, melyek a szélső (ax— ax) tagok kivételével, mindnyájan pontosan egyenlők s ugyanazon minta segélyével önthetők. Az (ao) tagok száma az áthidalandó tűzrostély szélességétől függ sa két szélső (ax ax) taggal együtt két, a rostély egész szélességében végignyúló (D E) rúdra füzetnek föl, mely rudak egyike a (B) légcsatornák fölött, a másik pedig azok alatt fekszik. Azután az egész csoport szilárdan összefoglaltatik az (F) csavaranyák segélyével, melyek a (D E) rudak végén foglalnak helyet. A (C) gőzvezető cső (c) nyílásokkal bír, melyek a (B) légcsatornákkal vagy azok néhányával átellenben feküsznek s a (C) cső a híd mögött rendezhető el. A (D) rúd egyszersmind előnyösen egy (G) ajtó (1. ábra) felfüggesztésére is szolgálhat, mely a levegőnek a tűzszekrénybe való bevezetését szabályozza s a kazán mellső végéről (H) rúd segélyével működtethető, mely ezen czélból (h) fogantyúval van ellátva. A (D E) rudak megvédése czéljából azok körül (I) fémburok rendezhető el (3. ábra). A föltüntetett szerkezettel bíró tűzhíd egyes részei aránylag könnyen és kényelmesen kezelhetők s ugyanazon minta segélyével önthetők, a hol ezen mintát bármilyen széles tűzrostély esetében sem kell változtatni. Azonkívül a javítások a megsérült-részek eltávolítása s új részekkel való helyettesítése által könnyen foganatosíthatók. A (B) légcsatornák vagy furatok czélszerűen kúposán szűkülő hasítékok alakjával bírnak, melyeknek szélessége alulról fölfelé fokozatosan csökken. A hasítékok magassága a szomszédos tüzelőszer rétegvastagsága vagy más föltételek szerint változik. A hasítékok alsó és fölső lapjai belülről kifelé lejtősen haladnak fölfelé azon czélból, hogy a fölhevített levegő a tűzgázokkal jobban összekeverődjék. Ha a levegőnek a tűzkamrába való befúvására szolgáló gőz túlhevítendő volna, akkor oly csöveken vagy csatornákon vezettetik keresztül, melyek az (A) tűzhídban vagy annak közelében foglalnak helyet. Jelen találmány szerint ezen czélból (Bl) túlhevítők vannak elrendezve (4—8. ábrák), még pedig oly módon, hogy javítás vagy kicserélés végett könnyen eltávolíthatók legyenek a nélkül, hogy a hidat meg kellene bontani. A (Bl) túlhevítő ugyanis az (A) tűzhídtól el van különítve s a híddal (b) csavarok segélyével van összefoglalva. Az átlyuggatott (C) cső, melyből a gőzsugarak kilövellnek, a (Bl) túlhevítőt alkotó csővel, csövekkel vagy csatornákkal összeköttetésbe hozható (6—7. ábrák), például a jelen esetben (C) csövet a (Bl) túlhevítővel (d) csőelágazás köti össze. Ha az (A) hídon keresztül vagy a híd fölött bevezetett levegő fölhevítendő volna, akkor azt a híd mögött fekvő (B2) légkamrában kiképezett csatornák során vezetjük keresztül. A 4—8. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a híd egymást fölváltó csatornákkal van szerkesztve, melyek közül az (a) csatornák a levegőt akkor vezetik, mielőtt az a gőzsugarakkal találkozott volna, míg az (al) csatornák a j fölhevített levegő vezetésére szolgálnak, ! miután az a gőzsugarak közvetlen hatása j alá jutott. Az (a) légcsatornák falai hőt vonnak el a tűzkamrától s azt a levegőnek átadják, mialatt ez utóbbi az aránylag szűk légcsatornákon áthalad, minek következtében a beáramló levegő fölhevíttetik i s a híd maga lehűttetik. i A föntebbiekben ismertetett híd szintén egyenlő darabokból rakható össze, melyek aztán a végigmenő (D E) rudakra füzetnek föl. A végső (ax ax) elemek azonban a középsőktől eltérő alakkal bírnak. A levegő útját a 4. és 5. ábrán nyilak jelzik, melyeknek irányából látható, hogy a