26270. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítási rendszer

- 4 hosszúságú csövek még elég kényelmesen kezelhetők, ezeket a csöveket azután végeiken, forrasztás útján vagy más módon (esetleg elágazó kapcsolás által) akként egyesítjük, hogy azok azt az alakot vegyék föl> melyben a csöveket szerelni akarjuk. Más szóval, a csöveket akként állítjuk össze, szereljük föl és osztjuk szét a különböző helyiségekben, mint a vezetékeket, melyek az 1. ábrán a különböző csöveknek árammal való ellátására szolgálnak, az egyetlen különbség csak az, hogy a csöveket méreteik, törékenységük és merevségük miatt külön szakaszokból a helyszínén kell összeállítani. A találmányunk gyakorlati alkalmazásánál legelőnyösebbnek bizonyulna : oly cső, mely átlátszó, hajlékeny és fölekercselhető; minthogy azonban ez idő sze rint ily csövek rendelkezésünkre nem állanak, kénytelenek vagyunk a csővezetéket egyes merev szakaszokból, forrasztás útján előállítani. A csövek fölfiiggesztésére egyszerű, aránylag kis keresztmetszetű (8) horgokat használhatunk, mint az a rajzon jelezve van. A cső (3) süvegei az (5) falmélyedésben vagy fülkében vannak elhelyezve és itt csatlakoznak a transzformátor másodtekercseléseinek sarokkapcsolóihoz. A jelzett süvegeknek az (5) falmélyedésben való elrendezésének módja a (4) ábrán látható. A falmélyedés belül (13) palaréteggel vagy más tűzálló szigetelővel van bélelve, erre a rétegre pedig a (15) szorítókkal fölszerelt (14) tartó kar van meg. erősítve, mely a világítócső végeit befogja és megtámasztja. A cső tápláló süvege vagy elektródája tetszőleges anyagból, pl. egy grafit- vagy szénpépből állhat, melyet a csővégekre kenünk föl és ezen megkeményedni engedünk és melyre a (16) fémgyűrűket húzzuk föl, hogy a kapcsolat létesíthető legyen. Eme fémgyűrűk a (6) transzformátor (17) sarokkapcsolóival közvetlenül vannak összekötve. Mikor a csövek hossza igen nagy, a csöveket akként szerkesztjük, hogy azok falvastagsága végükön — hol a süvegek alkalmazva vannak — nagyobb legyen, mint többi részükön. Akkor mindig módunkba í áll, hogy a cső nemvilágító végeit — bármily hosszú legyen is annak világító része — elég rövidre méretezzük. Ugyanis ha eme nem világító részek keresztmetszetét nagyobbra vesszük, ezzel a vezető süvegek méreteit is annyira nagyobbíthatjuk, hogy a csőbe zárt gázhoz a kellő elektromos energiát bevezethessük. Épp úgy nagyobbíthatjuk az áramvezető süvegek méreteit, ha a csövek végeit két vagy több ágra osztjuk és az ágak mindegyikén egy-egy árambevezető süveget alkalmazunk, vagy ha mint az a 9. ábrán látható — a csövet végein kiöblösítjiik. Ha a cső — mint azt a 4. ábrán ábrá: zoltuk — több ágban végződik, a cső egy végén levő ágakat a transzformátor ugyanazon sarkához kapcsoljuk. Hogy a eső által szolgáltatott fényerősséget változtathassuk, a süvegeket megfelelő számú szakaszra osztjuk (6 ábra) és eme szakaszokat egymástól szigetelve kötjük össze egy átkapcsoló kontaktusaival, mely átkapcsoló segélyével a süveg tetszőleges számú szakaszát kapcsolhatjuk be a transzformátor másodáramkörébe, úgy hogy a gáztömegbe átvitt energia-mennyiséget tetszés szerint szabályozhatjuk. Erre a czélra rendkívül különböző szerkezetű átkapcsolok használhatók. A 7. és 8. ábrán látható átkapcsolónál a (21) fogantyúval ellátott (20) tengelyen két szigetelőanyagból készült (22) kar van fölszerelve, ezek (23) keféket vagy kontaktuslemezeket viselnek, melyek egy folytonos, a transzformátor egyik szakával összekötött fémgyűrűn és egy az árarnbevezető-süveg különböző szakaszaival összekötött (25) kontaktuson mozognak. A (25) kontaktussor alkalmas talapzatra van szerelve és a (20) tengely forgatásával a süvegek bekapcsolt szakaszainak számát, tehát a szolgáltatott fényerősséget is, tetszés szerint lehet szabályozni, A 2. és 3. ábrán látható elrendezésnél alkalmazott csőről azt mondhatjuk, hogy az önmagába visszatérő vonal mentén van elrendezve, a mennyiben a cső végei szorosan egymás mellett fekszenek és nem egy-