26270. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítási rendszer

állított szerkezetek elölnézete, azonkívül ugyanezen az ábrán az elektródák elrendezésének módja is látható. A 7. ábra az említett elektródánál használható kikapcsoló homloknézete, a 8. ábra ennek oldalnézete, végül a 9. ábra a cső végének egy módosított kiviteli alakját mutatja be. Az 1. ábrán látható elrendezésnél a világítandó helyiség világítására huszonöt cső szolgál, ezek átlátszó vagy világító részeit a (2) szám jelzi, míg a (pontozott vonallal ábrázolt) elektródák vagy süveg (3) számmal vannak jelölve. Ezek a csövek végeire, azok külsején vannak fölhúzva és a gáztömeget a sugárzás megindítására szolgáló elektromos energiával táplálják. A csövekbe az elektromos energiát a (4) tápláló vezetékek osztják el, melyek a világítandó helyiség födémén futnak és alkalmas (30) kapcsolók útjain vannak a jelzett csövek vezető süvegeivel, illetve sarokkapcsolóival összekötve. A föntebb jelzett rendszernél tehát igen sok elektromos kapcsoló és külön világítótest lel alkalmazást, ezek mindegyikének több áramot fogyasztó elektródája van. Azonkívül ennél a rendszernél az egész gáztömeg egy igen tetemes részét a vezető süvegek födik el, úgy hogy a fény egy tetemes része elvész. Tényleg, ha 180 cm.nél hosszabb csöveket kívánunk alkalmazni) a kellő fényerősséget csakis úgy létesíthetjük, ha az elektródákat képező süvegek 90 cm.-nél hosszabbak, tehát az ily csöveknél a gyakorlatban az összes fejlődött fémmennyiség fele elvész, mi sokkal nagyobb veszteség, semhogy a lámpák üzeme gazdaságos lehetne. A föntebbb leírt rendszer egy további nagy hátránya az, hogy annál számos kapcsoló szükséges, ez a költségeket még inkább fokozza, azonkívül a világító-testeket tápláló áram elosztására szolgáló vezetékek is magában a világítandó helyiségben vannak elhelyezve, mi — különösen nagy feszültségű áram esetében, mint az szakemberek előtt ismeretes — a tűzveszély szempontjából kifogásolható. A találmány tárgyát képező rendszer annak fölismerésén alapszik, hogy ha a lámpában levő gáztömeg világító részének hoszszát nagyobbítjuk, a lámpa hatásfoka kedvezőbbé válik, vagy más szóval, hogy ugyanazon energia fogyasztása mellett a lámpa jóval több fényt sugároz ki. A 2. ábrán sematikusan ez a világítórendszer látható, melynél a világító-csövek a helyiség fala körül futnak és az (5) sarokszorítók megfelelő falmélyedésekbe vagy fülkékbe vannak beépítve, úgyszintén a kellő fényerősség létesítésére szolgáló árammenynyiség bevezetését lehetővé tevő süvegek is. melyek az adott esetben a tápláló hálózattal közvetve vannak összekötve, a menynyiben, mint az a gyakorlatban rendesen a legelőnyösebbnek fog bizonyulni, egy megfelelő szerkezetű (6) transzformátor másodáramkörébe vannak bekapcsolva. Ezen transzformátor elsőd áramkörét a (7) elosztó-vezetékkel tápláljuk, melyeket az áramszolgáltató központtól kiinduló utczai kábelekkel kapcsolunk össze. A transzformátor alkalmazása következtében a csövek gerjesztésére tetszőleges feszültségű áram áll rendelkezésünkre, az áram feszültsége attól függ, mekkora fényerősségű áramot kívánunk létesíteni, mekkorák az alkalmazott fémsüvegek és milyen a csöveket kitöltő gáz. Czélszerű a legtöbb esetben oly transzformátorokat alkalmazni, melyek másodáramkörének feszültsége nagyobb, mint a (7) fővezeték feszültsége. Épp úgy czélszerű, ha a (7, 7) vezetékekben oly váltakozó áramok keringenek, melyek gyakorisága az általában szokásos gyakoriságok maximumával egyenlő. Ha a feszültség a cső sarokkapcsolóinál a gyakorlatban mérsékelt feszültségnek tekinthető, már meglehetősen hosszú csöveket indíthatunk világításnak, minthogy azonban a sarokkapcsolók a fal mélyedéseiben vagy fülkéiben vannak elrendezve és így érintés ellen védve vannak, rendkívül hosszú csövek is használhatók világítási czélokra. A világító berendezés szerelésénél oly hosszú üvegcsöveket használunk, a mily