26270. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítási rendszer

az átlátszó csővezetéknek fényt kisugárzó részét úgy, mint előbb, tetszőleges módon vezetjük a világítandó tér fölött vagy térben. Bár a találmány tárgyát képező rendszernél bármily szerkezetű, a föntebb körülírt momentumok által jellemzett lámpák, tehát általában oly lámpák alkalmazhatók, a melyek egy átlátszó tartályba zárt gázoszlopból és eme tartályon a sarokszorítókon vagy ezek közelében alkalmazott elektródákból állanak, mégis legczélszerűbbnek oly lámpák alkalmazása bizonyult, melyek lényegükben egy átlátszó csőből és ezek külső föliiletére szorosan ráfekvő süvegek vagy lemezek által képezett elektródákból és sarokszorítókból állanak, úgy hogy az elektródák a lámpába zárt gázt az elektrostatikai kisülések következtéban indítják csak világításnak. A föntebb jelzett rendszer előnyei közül csak azt említjük föl, hogy a lámpa még akkor sem lehet tűzveszélyes, mikor azt rendkívül nagyfeszültségű árammal tartjuk üzemben, mert ama helyiségben, hol tűz keletkezhetnék, fémes elosztó vezetékek alkalmazva egyáltalában nincsenek, továbbá, hogy | úgy a szerelés, mint a hatásfok és az áramfogyasztás igen előnyösen alakúi, a mennyiben az energia bevezetése czéljából szükséges elektromos kapcsolási helyek száma minimális, tehát a kapcsolási helyek létesísének költségei, valamint a csőnek a süvegek által elfödött, fényt ki nem sugárzó részeinek, a fényt kisugárzó részek hosszúságához viszonyított hosszúsága rendkívül csekély. A föntebb említett előny megvilágítására a következőket jegyezzük meg: A jelzett lámpákat használó eddigi világítási rendszereknél legföljebb 2—2. 3 m. hosszúságú csöveket lehetett kényelmes módon előállítani, kezelni és szerelni. Ha valamely nagyobb helyiséget megfelelő számú, föntebb jelzett hosszúságú csövekkel akarunk vilagítani, meglehetősen sok bevezető elektródát kell alkalmaznunk és — tekintetbe véve, hogy a kellő fényerősség létesítésére szüséges tetemes energia-mennyiség bevezetésére meglehetősen nagy elektródák szükségesek, ezért általában mondhatjuk, hogy a cső fele fényt nem sugároz ki. Valamely kívül alkalmazott elektródákkal bíró lámpa összes ellenállása két tényezőtől függ, a mennyiben az az elektródák és a gáztömeg ellenállásával egyenlő. Az első tényező, vagyis az elektródák ellenállása, a második tényezőhöz, vagyis a fénytkisugárzó gáztömeg ellenállásához viszonyítva, a régibb lámpáknál meglehetősen nagy volt, ezért a lámpák hatásfoka sem lehetett kedvező. A találmányunk szerint szerkesztett lámpáknál ezek a viszonyok megváltoznak, minthogy a világító gáztömeg ellenállását az elektródák ellenállásához képest meglehetősen naggyá tesszük, tehát a lámpa hatásfoka is kedvezőbbé válik. A találmány tárgyát, ennek megfelelően, a jelzett világítási rendszer egyes elemeinek részletes kiképezése is képezi. A csatolt rajzok 1. ábráján sematikusan, axionometrikus képben egy régibb, gáztömegekkel telt csövek alkalmazásán ala-i , ° i pulo világító-rendszer van ábrázolva, mely | szerint valamely nagyobb helyiség világítására számos ily cső szolgál. A 2. ábra hasonló nézetben a mi világítási rendszerünk alapelvét tünteti föl, melynél ugyanazon helyiség világítására egyetlen, eme helyiségben körülfutó és a fal egy külön fülkéjében elhelyezett, elektródákkal biró cső szolgál; az energiát szolgáltató transzformátor, melynek elsődtekercselése váltakozó áramot elosztó hálózathoz csatlakozik, ugyanebben a fülkében van elhelyezve. A 3. ábra a javított cső egyik végének metszete; ugyanaz a cső látható a 4. ábrán is, mely az illető csővéget befogadó fal, illetve fülke metszetét tünteti föl, a cső szerkezete azonban némileg módosítva van. Az 5. ábrán fölülnézetben a 4. ábrán látható cső van ábrázolva, ez az ábra a csőnek a helyiségben való elrendezésének és megerősítésének módját tünteti föl. A 6. ábra a cső elektródái közelében föl-