26242. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kocsikapcsolás
ben fölölnézetét részben vízszintes metszetét láttatja, a hol is a részek az összekapcsoláshoz kész helyzetben vannak föltüntetve. A 4. ábra metszet az 1. ábrának IV—IV vonala szerint. Az 5. ábra metszet a 3. ábrának V—V vonala szerint és a berajzolt nyíl irányában nézve. A 6. ábra oldalnézetben az automatikus kapcsolást egy közönséges lánczkapcsolással összekapcsoltán a kocsik torlódásánál láttatja. A 7., 8. és 9. ábrák az ütközőknek vegyes és azonos kapcsoló szerkezetekkel bíró kocsik összekapcsolásánál való beállítását szemlélteti. A mint az 1—5. ábrákból látható a kapcsoló fej, mely mindkét kocsinál azonos szerkezetű, a hosszabb (1) szarvval és a rövidebb (2) szarvval (3. ábra) van ellátva; ez utóbbin a (3) horog, ennek belső oldalán pedig a (4) toldat van elrendezve. A kapcsoló fej belsejében az (5) kilincs a függélyes (6) csapon forgathatóan van ágyazva, mely utóbbi egyszersmind a kapcsoló fej ágyazására is szolgál; az (5) kilincs a (7) kampóval és az oldalas (8) toldattal van ellátva. Az (5) kilincs (9) fokával a (1) rögzítő rúd működik együtt mely utóbbi a kapcsoló fejben kiképezett vezetékben függélyes irányban föl- és alá mozgatható és mely a (11) láncz segélyével a (12 emeltyűvel van összekötve, melynek segélyével a (10) rudat megemelhetjük és sülyeszthetjük. Megemelt állásnál a (10) rúd (13) fokával az (5) kilincsnek (9) fokán fekszik föl (5. ábra); a (10) rúd sülyesztett állásánál és a kilincsnek elforgatott helyzeténél ellenben a (9) fok a (10) rúd (13) fokának oldalához támaszkodik, minek következtében az (5) kilincs elforgatott helyzetében rögzíttetik (4. ábra). A kapcsolás működése a következő: Midőn két kapcsoló fej egymásfölé közeledik, az (5) kilincsnek a (3. ábrában) föltüntetett állásban vannak, a (10) rögzítőrúdak meg vannak emelve és (13) fokukkal a kilincsnek (9) fokán nyugszanak; a kapcsolások ütközésénél mindegyik kapcsolófej (2) szarva a másik kapcsoló fej kilincsének (8) toldatát befelé nyomja és ekközben az (1) szarv által vezettetik. A kilincsek ezáltal forgáscsapjuk körül kilendíttetnek úgy, hogy mindegyik kapcsoló fej (7) kampója a másik kapcsoló fej (4) toldatával kapcsolódik, a (9) fokok pedig kihúzatnak a rögzítő rúdak (13) foka alól. Erre a rögzítő rúdak saját súlyunk folytán legalsó állásukba siilyednek és ezáltal a kilincseket az (1. ábrában) föltüntetett állásban rögzítik úgy, hogy a kapcsolás föloldás ellenében biztosítva van. Könnyen belátható, hogyha a kocsik nagy erővel ütődnek össze, a (2) szarvak az (5) kilincseket nem sérthetik meg, mivel ezen ütés a kapcsoló fejek (14) része által fölfogatik. Ezen elrendezés következtében a kilincseknek eddigi automatikus kapcsolásoknál gyakran bekövetkező eltörése elkeriiltetik. A kapcsoló fej a vontató rúddal tetszőleges módon, lehet összekötve. A kapcsoló fejnek a (4) toldatot hordó (2) szarva vastagabb, mint a kapcsoló fej többi részei; ezen elrendezés következtében a kapcsoló fej magasságának túlnagy méretezése nélkül meg van akadályozva, hogy a kapcsolás, ha a kapcsoló fejek különböző magasságban fekszenek, kioldódjanak. A kapcsoló fej (2) szarván (6. ábra) elrendezett (3) horog arra szolgál, hogy ebbe, a mint már említettük, a közönséges lánczkapcsolással fölszerelt kocsi kapcsoló lánezát akasszuk be. A mint az ábrából látható, a (45) kapcsoló láncz lefelé csüng a kocsik közötti hézagba. Belátható azonban, hogy daczára ennek a kapcsoló láncz fölső szeme mégis kapcsolásban marad a (3) horoggal, mivel a kapcsoló fejnek (2) szarva a szerkezet többi részei fölé nyúlik és akként van méretezve, hogy a láncz azon a föltüntetett módon alácsüng. Az eddigi automatikus kapcsolásoknál ellenben, melyek a közönséges lánczkapcsolás beakasztására szolgáló horoggal vannak ellátva, a horog mellett és előtt más kiszögelő részek is vannak elrendezve, minek következtében a kapcsoló láncz laza állapotában a kocsik összetorlódásánál könnyen kicsapódik a horogból úgy,
