26229. lajstromszámú szabadalom • Égési mótor

az (a) és (u) dugattyúk között foglal helyet, mely esetben a tüzelőanyag az (1) esőben vagy még előbb is hozzákeverhető a levegőhöz. Hogy a gyújtás már az (a) dugattyú holt állásánál megtörténjék, az (u) segéddugattyút korábban kezdjük a vezérmü által fölfelé mozgattatni. A 4. ábra az (a, u) dugattyúk helyzetét a motor teljes megterhelésénél azon pillanatban tünteti föl, midőn az (a) dugattyú a holt helyzetben van. Az elégés alatt és után expanzió megy végbe, mire a játék újból ismétlődik. Az (u) dugattyú mozgatása ismeretes módon görbe tárcsák és emelőkarok segélyével történik, azonban az 1. ábra szerint ezen czélra egy (x) tekercs- vagy lemezrúgó is szolgálhat, mely az (u) dugattyú leszállása alkalmával megfeszül s mihelyt az (u) dugattyú fölötti tér az (a) és (u) dugattyúk közötti térrel összeköttetésbe jutott, az (u) dogattyút ismét fölfelé mozgatja. Hogy az (u) és (a) dugattyúk összeütközése a 2. ábrán föltüntetett helyen elkerülhető legyen, az (r) kipuffogási szelep valat mivel korábban zárható el, úgy hogy az (u) és (a) dugattyúk között bennmaradó fáradt gázak párna gyanánt működjenek. Az (u) segéddugattyú alkalmazása folytán lehetővé válik megközelítőleg állandónak maradó kompressziónyomás mellett változó töltéssel (tüzelőanyag és levegő mennyiséggel) dolgozni, anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy a keverék robbanó képességét elveszíti. Ha a gép pl. csak félig van megterhelve (tehát csak felényi tüzelőanyag szükséges), az (u) dugattyút oly módon fogjuk vezetni, hogy a gyújtás pillanatában (az (a) munkadugattyú holt állásánál) csak felényi levegőmennyiség szállíttassák a (w) csövön keresztül az (a) és (u) dugattyúk közé s kevertessék ott a tüzelőanyaggal, míg a levegőmennyiség másik fele (tüzelőanyag nélkül) még az (u) dugattyú fölött foglaljon helyet. Most az (u) dugattyú alatt megtörténik a gyújtás és robbanás s az (u) dugattyú fölötti levegő, mely a robbanásban nem vett részt, a (w) csövön keresztül az (a) dugattyú fölé a (b) hengerbe tódul s részt vesz az (a) dugattyú munkajáratának létesítésében. Az 5. ábrán bemutatott kiviteli alak szerint az (u) segéddugattyú egy esetleg kisebb méretű külön (v) hengerben is elrendezhető. A dugattyúk az 5. ábrán a munkajárat befejezte után elfoglalt helyzetükben vannak föltüntetve. A kipuffogás az ismert módon következőleg történik: Az (a) dugattyú a (b) henger több (r) nyílását szabaddá tevén, a nyomás a (b) hengerben csökkenni fog. A (c) tartányban uralkodó túlnyomás folytán az (m) szelep megnyílik s az elősűrített levegő a (c) tartányból kitódulva, a (b) hengert végig söpri s eközben a fáradt gázokat az (r) nyílásokon keresztül kihajtja. Az (u) dugattyú ekkor legfölső helyzetét foglalja el, mihelyt azonban az (a) munkadugattyú fölfelé kezd mozogni s az (r) nyílásokat elzárja, megkezdődik a sűrítés s az (u) dugattyú megfelelő mélységre sülyed lefelé, aszerint a mint több vagy kevesebb levegő jut a (v) hengerbe. Ennélfogva a levegő vagy annak egy része a (w) csövön keresztül az (u) dugattyú fölé a (v) hengerbe nyomatik. A megfelelő pillanatban az (u) dugattyú ismét fölfelé mozdul s a levegőt a (w) csövön keresztül visszanyomja a (b) hengerbe. A (w) csőben vagy a (z) betorkolási helyen, úgymint előbb, ismét tüzelőszerbevezetés és gyújtás mehet végbe. Hogy az (m) szelepen betóduló levegő az egész (b) hengert megtöltse, a födélben egy gyűrúalakú (d) csatorna van kiképezve, mely a födélben körűihaladva, a levegőt elosztja. Az (u) dugattyú mozgatása ismét görbe tárczák segélyével történik. Az elégés alatt és után ismét expanzió áll be, mire a játék újból ismétlődik. Ezen berendezés segélyével elérhetjük, hogy a levegő tetszőleges mozgásban legyen tartható, a mi hirteleni elégésnél (robbanásnál) azon előnnyel jár, hogy a tüzelőanyag csak későbben, a kompresszió vége felé keverhető a levegőhöz s a levegővel m^gis jól összevegyül. Lassú elégésnél viszont a levegőt egy és