26107. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik fékein

2 1. a nagy út, melyet a dugattyúnak vé­geznie kell, hogy a féktuskókat a kerék­koszorúval érintkezésbe hozza, és 2. ezen útnak a tuskók kopásával való növekedése. A mellékelt rajzon: 1. ábra a szerkezet összeírendezése a fék oldása alkalmával, 2. ábra a szerkezet azon helyzetben, a midőn a féktuskók a kerékkoszorúkkal érintkezésbe jutnak, 3—8. ábra részletek nagyobb léptékben. Az eddigi fékszerkezeteknél a fék (a) dugattyúrúdja a (b) emelővel közvetle­nül van összekötve, mely emelő a fékru­dazat mozgatására szolgál. Jelen találmány tevvel ellentétben abban áll, hogy ezen két i(a) és (b) tag közé két (c) és (d) emelőt iktatunk, melyek oly módon vannak elren­dezve, hogy a (c) emelő a fék oldott hely­zete mellett az (a) dugattyúrúdra merőle­gesen áll és hogy már a dugattyúnak cse­kély elmozdulása ezen emelőt 90°-kal for­dítja el, vagyis az (a) rúd folytatásába juttatja, miáltal ezen emelő végpontjának és a dugattyú útjának viszonya nagy mér­tékben növeltetik, úgy hogy a dugattyú ezen csekély elmozdulása elegendő a tus­kóknak a kerékkoszorúkhoz való közelíté­sére. Jelen találmány továbbá abban áll, hogy az (a) dugattyúrúd a zárófogazással ellátott (e) rúdra működik az alant leírt czélból. A (c) emelő, mint a 8. ábrából látható, villaalakú és mindegyik szárában egyhosz­szú (f) réssel van ellátva. A villa két szá­rát a (g) csap egyesíti, mely egyszersmind a villát az (a) dugattyúrúdhoz erősíti és a villa forgási csapja gyanánt is szolgál. A (c) villa szárainak alsó (h) végei (3. ábra) le vannak kerekítve és a fékhenger mellső végével egy darabból készített vagy evvel szilárdan összekötött (j) rész (i) kivágásai­ban (7. ábra) fekszenek. Mint a 6. és 7. ábrából látható, a (j) rész mintegy hosz­szabbítása a fékhengernek, annak tenge­lyével párhuzamos és U-alakú keresztmet­szettel bír. A (c) emelő (h) végei és az (i) bevágá­sok mellső végei úgy vannak alakítva, hogy az (a) dugattyúrúdnak már igen kis előremozgása, pl. 1 cm., a (c) emelőt a (g) csap körül elforgatja és a 2. ábrában föltüntetett, az (a) dugattyúrúd meghosz­szabbításába eső helyzetbe hozza. Az (e) akasztórúd a (j) rész belsejében van elrendezve, melynek oldalfalai vezeték gyanánt szolgálnak az előbbi számára. Az akasztórúd a fölső részén (k) fogakkal és (m) furattal van ellátva, oldalain pedig az (n) ütközőkkel bír (4. és 5. ábra). Az (m) nyílásba az (a) dugattyúrúd egy csapja nyú­lik, úgy hogy a dugattyúrúd az (e) akasztó­rudat magával viszi, miközben az (n) üt­közők a (j) darab oldalfalaiban alkalmá­zott (o) vezetékekben mozognak. Az (n) üt­közők azonban, mint a rajzból látható, va­lamivel keskenyebbek, mint az (o) vezeté­kek, úgy hogy az akasztórúd függélyes irányban is elmozdulhat egy kissé. Az akasztórúd alsó részén alkalmazott (p) peczkek az akasztórudat a (q) lemezzel kötik össze, az (r) rúgók pedig fölfelé szo­rítják az akasztórúdat. A (b) emelő fölső része villában végző­dik, melynek szárai egy-egy (s) réssel vannak ellátva. A (d) rúd, mely a (c) eme­lőt a (b) emelővel köti össze, egyrészről a (c) emelő két szárával a (t) peczek se­gélyével van összekötve, másrészről pedig a (b) emelő villás végében fekszik és az (u) csap segélyével van abban rögzítve. A (t) és (u) csapok a (c) és (b) villák kivá­gásaiban eltolódhatnak. A (d) rúd végén, szorosan a (c) rúd kö­zelében a (v) orr van alkalmazva. A (w) rúgó a (t) csapot a (g) csaptól eltávolí­tani igyekszik, egy másik (x) rúgó pedig egyrészről a fékhenger mellső végére, másrészt pedig az (y) láncz közvetítésével a (c) emelő fölső végéhez van erősítve. A szerkezet működése a következő: Ha a fék oldva van, úgy a dugattyú a henger bal végén áll, a (c) emelő a du­gattyúrúdra majdnem merőleges és a fék­tuskók a kerekektől el vannak távolítva, vagyis az egyes részek az 1. ábrában föl­tüntetett helyzetben vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents