26096. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémek olvasztására és kezelésére

süveg alkotja, mely a kemencze többi részéhez csavarok vagy szögecsek segélyével vagy más alkalmas módon van hozzáerősítve. A kemencze a két (8) tartó oszlop által képezett állványban ellendíthető, a menynyiben a (8) oszlopok fölső végében alkalmas (9) csapágyak vannak kiképezve, melyek (10) csapok befogadására szolgálnak. Ez utóbbiak a föltüntetett kiviteli példánál oly öntvényeket képeznek, melyeknek lapos, meggörbített (11) szakasza az (1) tartányhoz vagy üsthöz van szögecselve, vagy más módon hozzáerősítve. A kemencze kilendítése a föltüntetett esetben egy a jobboldali (10) forgási csapra ékelt (12) csavarkerék segélyével történik (1. ábra), melynek hajtására az egyik (8) állvány (14) csapágyában forgó (13) csavarorsó szolgál. Ezen csavarorsó, alkalmas fogaskerék-áttétel révén egy (15) kézikerék által hozatik forgásba. A kemencze falain a (6) fúvó nyílás fölött két (16) cső vezet keresztül, melyek a kemenczén belül konvergens irányokban haladnak (4. ábra), azon czélból, hogy a gáz- és tűzsugarakat egy a kemencze függélyes középtengelyébe eső vagy ahhoz közel fekvő pontba gyűjtsék össze, minek következtében ezen sugarak a kemencze átellenes falához ütköznek s ezen görbe fal által lefelé téríttetnek, úgy hogy a kemenczében örvénylő mozgást hoznak létre, mielőtt a (6) nyíláson keresztül eltávozhatnának. Az olvasztandó vagy kezelendő fém az olvasztó tér fenekén foglal helyet, úgy hogy a tűzsugarak a tökéletes elégés hőfokánál a fémet súrolják s azt a legnagyobb gyorsasággal megolvasztják. A (16) csövek a szükséges gáz, pl. valamely szénhydrogén bevezetésére alkalmas módon vannak szerkesztve. A 4. ábra szerint pl. a (16) csövek két (17 18) rekesz folytatásait képezik, melyek (19) kapcsoló karimáik segélyével szögecseltetnek egymásba s egy (20) légkamra révén vannak egymással összekötve. A (20) kamra a (17) rekeszhez szögecselt (21) légvezető csővel áll összeköttetésben. A föntebbi szerkezet teljesen megfelel a gyakorlat igényeinek, azonban néha czélszerűnek mutatkozik egyes szerkezeti részek módosítása, a nélkül, hogy ezen módosítások által a találmány lényegétől eltérnénk. Az 1. és 4. ábra szerint mindegyik (16) cső egy-egy (22) olaj- vagy gázinjektorral van fölszerelve, melyeknek ellenőrzésére egy-egy kézzel beállítható (23) szelep szolgál. Az injektorok mindegyike a (24) csőágakön keresztül a (25) olaj- vagy gázvezetékkel áll összeköttetésben, mely a (20 21) légvezető csövekhez erősítve, azokkal párhuzamosan halad. Hogy a kemencze a légvezető csőrészek kapcsolatának megzavarása nélkül elbillenthető legyen, a (21) cső (26) karmantyúval van ellátva, mely a baloldali (10) tengelycsap kiálló vége körül elfordulhat s jp, (27) könyökkel oly módon van összekapcsolva, hogy abban elforoghasson, ezen kapcsolás létesítésére a (28) gyűrű szolgál. Az olajvezetéknél a föntebbihez hasonló berendezés talál alkalmazást, a menynyiben ezen vezeték alsó vége (29) hengerbe vagy tömbbe torkol, mely a helytálló (27) könyöknek egy (30) karmantyújában elforoghat, a hol ezen (29) tömbben egy a (25) cső és a helytálló (31) csővezeték között összeköttetést létesítő csatorna van kiképezve, míg a (31) csővezeték valamely alkalmas olaj- vagy gáztartánnyal közlekedik. A befúvott levegőt a helytálló (32) cső szállítja, mely (33) zárószeleppel van ellátva. A tapasztalás azt mutatta, hogy fújtató alkalmazása esetén a levegő beáramlása hullámszerűen megy végbe, a mi a tűzsugarakat is hullámzókká s így az eljárás czéljaira hátrányosakká teszi, mivel ;a nyomásnak a csövekben egyenletesnek és állandónak kell maradnia. Mivel azonban a szükséges légmennyiség bevezetésére fújtatóra van szükség, az említett hátrányos körülményt oly módon küszöböljük ki, hogy a légvezető csőbe egy kellő méretekkel bíró (34) légtartányt vagy kam| rát iktatunk be. Ezen kamra kiegyenlítő hatást gyakorol s mintegy gyűjtő tartányt