26056. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg

^ 3 -rúd görbített végéhez. Az (x) tolóka legmagasabb helyzetében, melyben a tölcsér (v) nyílását elzárja, a (20) ellensúly és a (33) akasztó kilincs által tartatik meg (2. és 6. ábra), a mi azért szükséges, mivel a mérőedény fokozatos kiürülése alkalmával a (25) rúd görbített vége az 1. ábrát, tekintve az óramutató irányában, elfordul, a (24) exczentercsapba ütközik, ezt eltolja, ez által a (20) ellensúlyt fölemeli, miután pedig e mellett a (20) ellensúly emelőjének (21) vége az (y) rúd (z) kivágásában lefelé mozog, vagyis ezen (z) kivágás fölső szélét szabaddá teszi, úgy hogy az(y) rúd az (x) tolókával együtt sülyedne, ha a (33) akasztókilincs ebben meg nem akadályozná. A (33) akasztókilincs szerkezete hasonlít a (26) kilincséhez, azonban külön ellensúllyal nincs ellátva és ellenkező irányban van elrendezve. A (33) kilincs az (y) rúdon alkalmazott- fogakkal a reácsavart (34) súly hatására kapcsolódik és az (e) mérő-edényre erősített (35) rúd által emeltetik ki az (y) rúd fogaiból, a mi a mérőedény legmagasabb helyzetében következik be, a melybe a mérő-edény teljes kiürítése után jut, ugyanis a (35) rúd derékszögben meghajlított végén elrendezett (36) állítócsavar a (33) kilincs külső karját fölemeli és a kilincset az (y) rúdból kiakasztja, úgy hogy ez az (x) tolókával együtt leesik és a (v) nyílást nyitja. A 14. ábra a (35) rúd végét tünteti föl nagyobb léptékben. A (33) kilincs számára az (y) rúdon több fog van egymás alatt elrendezve (6. ábra), mivel darabos árú, pl. kőszén, répa stb. mérése alkalmával előfordulhat, hogy az árú egy darabja az (x) tolóka és a (v) nyílás fölső éle közé szorul, úgy hogy a tolóka nem képes legfölső helyzetébe jutni, a midőn a (33) kilincs a fölső fogak egyikébe kapaszkodik. Az (e) mérő-edény függélyes falának alsó része a (37) csukló körül forgó (38) csapó-ajtót képezi, mely az egyensúlyi helyzet elérésének pillanatában a mérőedényben lévő lemért árú súlya által nyittatik, úgy hogy az árú a mérő-edény lejtős fenekén legördül és kiömlik. Hogy a (38) csapó-ajtó csupán csak az egyensúlyi helyzetben nyíljék, a rúgóhatás alatt álló (39) kilincs által rögzíttetik zárt helyzetében, mely, mint a 16. ábrából látható, a (40) csap körül elforgatható háromkarú emelő alakjával bír és az (e) edény fenekén van elrendezve. A kilincs egyik szára a horgot képezi, másik szára a (41) rúgó által az (e) edény fenekétől eltávolíttatik, az előbbiekre merőleges (42) szára pedig a (43) rúd segélyével az (e) edény fenekére ágyazott (44) szögemelő rövidebbik szárával van összekötve (1. ábra), míg a (44) szögemelő hosszabb szára lazán benyúlik az (y) rúd (18) kivágásába. Az egyensúlyi helyzet pillanatában, vagyis ha az (y) rúd a fönt leírt módon a (20j súly hatására emelkedik, a (18) kivágás alsó széle a (44) emelőbe ütközik és ez által a (39) kilincset a (38) csapóajtóból kiakasztja, úgy hogy ez kinyílik és az árú a mérő-edényből kiömlik. Mint már említtetett, darabos árú mérésénél előfordulhat, hogy az (x) tolóka egyegy darabot a (v) nyílásban fogva tart, úgy hogy nem emelkedhetik legfölsőbb helyzetébe. Ezen esetre a (39) kilincs más mój don akasztatik ki. Ugyanis, mint a 15. és [ 16. ábrából látható, a (39) kilincs alatt a mérleg alaplemezére a (45) ütközők vannak erősítve, melyekbe a mérő-edény sülyedése alkalmával a kilincs (42) szára ütközik és a (38) csapóajtót az egyensúlyi helyzet elérése pillanatában szabaddá teszi. Ütközők gyanánt a (46) oszlopokban csavart (45) csavarok szolgálnak, melyekkel a (39) kilincs kiakasztását pontosan az egyensúlyi helyzetbe szabályozhatjuk. A (45) csavar természetesen ellencsavaranyával látható el. A 15. ábrában két (39) kilincs van föltüntetve, melyek a (47) szögvas segélyével vannak egymással összekötve, a mely az (e) edény feneke és a (38) csapóajtó közötti rést teljesen elzárja, a mi finom