26056. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg
- í szemcséjű, illetőleg poralakú árú mérésénél bír jelentőséggel. Ha nem alkalmazunk (45) ütközőket, akkor a kilincseket alkalmas módon köthetjük össze egymással és egy közös rúd segélyével a (44) emelővel, mint az az 1. ábrában van föltüntetve. A mérő-edény teljes kiürülésének biztosítására, a (48) kilincs van a mérő-edényre ágyazva, mely kilincs az akasztófogazással ellátott és a (37) csukló, mint középpont körül a csapóajtóval együtt forgó (49) szektorba kapaszkodik, úgy hogy az egyszer kinyílt csapóajtót nyitott helyzetében rögzíti addig, míg a kiürült mérőedény föl nem emelkedik, a midőn a mérlegkarra ágyazott (51) csavar az (50) rúgó hatása alatt álló (48) kilincset a (49) szektorból kiakasztja, úgy hogy a csapóajtó ismét záródik. Nehogy a mérleg az egyensúlyi helyzet elérése után fölösleges lengéseket végezzen, a mérő-edény alatt az (53) csavarokkal beáll ítható magasságú (52) ütköző-oszlopok vannak elrendezve, melyekre az egyensúlyi helyzetben a mérő-edény (i) kengyelei támaszkodnak. Ha frissen mosott vagy egyáltalában nedves árút mérünk, úgy megeshetnék, hogy a víz az (x) tolóka résén át lefolynék, úgy hogy a mérleg szerkezetét bepiszkítaná, miért is czélszerű az (x) tolókát átbocsátó rés fölött a rugalmas bádog vagy bőr, avagy más alkalmas anyagból álló (54) elzárólemezt alkalmazni, mint ez az 1. és 4. ábrából látható. Az (54) elzárólemez lejtősen is elrendezhető, úgy hogy az összegyűlő vizet a tölcsér oldalán alkalmazott szitán át levezeti. A (b) haránttartó hosszabbításában a mérleg egyensúlyi helyzetét jelző (55) mutató van elrendezve (2. ábra). A mérleg működési módja a föntiek alapján könnyen érthető. Az egyes lemért adagok súlya az (f) csészére helyezett súly nagyságának felel meg. Természetes, hogy a lemérendő adagok nagysága tetszőleges lehet, azonban adott mérlegnél nem lehet nagyobb, mint a mennyi az (e) edénybe belefér, másrészt azonban nem lehet kisebb azon súlynál, mely arra szükséges, hogy a (25) kar a (24) csapba ütközve, a (20) súlyt föl tudja emelni, minél fogva a (20) súlyt kis mérlegeknél nem szabad nagyra választani. A mily mértékben a mérendő anyag az (e) edénybe hull, oly mértékben fog ez sülyedni, miközben a mérlegkarra szerelt (51) csavar a (48) kilincstől eltávolodik, úgy hogy ez a (49) szektor legalsó fogába kapaszkodik. Egyidejűleg a (25) kar eltávolodik, a (24) exczentercsaptól, azonban a (20) súly nem mozdul meg, mivel az (y) rúd (z) kivágásának fölső széle helyzetében rögzíti. Az (y) rudat viszont a (26) kilincs tartja fogva, melyet a (30) súly tart bekapcsolt helyzetében. A (30) súly a mérő-edény sülyedésének megfelelőleg sülyed addig, míg a (31) rúdra szerelt (32) csavarba nem ütközik. Ezen pillanatban nyomása már megszűnik a (26) kilincsre, mely azonban még mindig az (y) rúdba van akasztva, A mérő-edény további sülyedése alkalmával a (26) kilincs a (29) ellensúly hatására az (y) rúdból fokozatosan kiakasztatik, míg pontosan az egyensúlyi helyzetben az (y) rudat elereszti, mely a (20) súly hatására fölemelkedik, útjában a (44) emelőt elfordítja, a (38) csapóajtóból a (39) horgot kiakasztja és az (x) tolóka segélyével a (v) nyílást elzárja. Ezen pillanatban a (33) kilincs az (y) rúd fogazásának megfelelő fogába kapaszkodik. Az eleresztett (38) csapóajtó a mérő-edényben lévő árú súlyának hatása alatt nyílik és nyitott helyzetében a (48) kilincs és (49) szektor által rögzíttetik. A mérő-edény, kiürülésének megfelelőleg, fokozatosan emelkedik, miközben a (25) kar a (20) súlyt fölemeli és a (30) emelő is az egyelőre mozdulatlan (y) rúd felé nyomja a (26) kilincset, a (39) kilincs is eredeti helyzetébe tér vissza, miután a mérőedény emelkedése alatt a (44) karnak a (18) réshez viszonyított helyzete megváltozik, végül, a mint a mérő-edény legfölső helyzetét elérte, az (51) csavar a (48) kilincset a (49) szektorból kiakasztja, úgy
