26047. lajstromszámú szabadalom • Újítások dynamógépeken

akkor létesül, mikor a tekercselés a semleges síkban van, a terkercselésen erővonalak mennek át, melyek abban - igaz, hogy igen kis feszültségű áramot indukálnak. — de ennek az áramnak erőssége annak következtében, hogy az ellenállás maga igen csekély, mégis tetemes fog lenni. Mikor tehát a jelzett áramkör annak következtében, hogy a tekercselés a mágneses tér fölső feléből annak alsó felébe ment át, tehát a (c) állásba jutott (4. ábra), megszakad, a keféknél erős szikra lép föl. Ha azonban a kefék helyesen vannak beállítva, vagyis a középsíkkal szemben előre, az (o—11) közömbös síkba vannak eltolva, a tekercselés egyidejűleg két ellenkező polárosságú mező hatása alatt fog állani, melyek abban két ellentétes irányú és egymás hatását lerontó áramot indukálnak, úgy hogy a keféknél szikraszórás föl nem léphet. Világos, hogy ha a gép mótor gyanánt van szerkesztve, a keféket az (r—s) középsíkkal szemben hátra felé kell eltolni, a viszonyok azonban egyébként változatlanúl ugyanazok maradnak, mint előbb. A következőkben ezért mindig generátorról fogunk beszélni, a motorok esetére a mondottak minden nehézség nélkül alkalmazhatók. Swinburne szerint a fegyverzet mágneses hatását két összetevőkre bonthatjuk. (1. és 2. ábra.) A kefék elősietése (1. ábra) következtében két erővonalnyalábbal lesz dolgunk, az első nyalábba tartozó (1., 2., 3., 4) erővonalak a mezőt elforgatják, a második nyalábba tartozó és a (2|3) szög által meghatározott térbe eső erővonalak pedig a mezőt gyengítik. (Az 1. ábrán világosan láthatjuk, hogy a jelzett térrészbe eső csévék a mágnestörzsek tekercselése által előidézett erővonalakkal ellentétes irányú erővonalakat létesítenek.) Közönséges gépnél a fegyverzetnek a mágneses mezőt gyengítő hatását a gerjesztő tekercselés ampere-tekerületei számának megállapításánál figyelembe kell venni. Tegyük föl már most, hogy a keféket hátra felé, az (ol— nl) síkig toltuk el (2. ábra). Ekkor a (2p) térrészbe eső erővonalak iránya megváltozik, azok a mágneses teret erősítik, tehát a mágnestörzseken nem csak hogy több ampére-tekeriiletet nem kell alkalmazni, hanem az ampére-tekerületek számát kisebbíteni is lehet. Föntebb azonban kifejtettük, hogy a keféket (a heves szikrázás miatt) ily módon nem lehet beállítani. A kefék ily beállítását azonban már eddig is sokféle módon kívánták lehetővé tenni, így pld. akként, hogy kombinált tekercselést, külön kommutáló csévéket, segédsarkakat alkalmaztak, vagy a semleges síkot mesterségesen eltolták, a gyakorlatban föllépő nehézségek azonban meggátolták, hogy ezek a javítások iparilag értékesíthetők legyenek, már meglevő gépeken pedig a javításokat egyáltalában nem sikerült alkalmazni. Mi a találmányunk szerint (5. ábra) a és — keféket az (0—11) semleges sík mögött helyezzük el (a fegyverzet forgásértelmével ellentétes irányban toljuk el), de a közömbös sík előtt még két más (k kl) kefét is alkalmazunk és ezeket alkalmas keresztmetszetű és ellenállású vezetékek útján kötjük össze a és — kefékkel. Ha az 5. ábrán látható elrendezést alaposan szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a fegyerzet két, vastagabb vonalakkal jelzett (m ml) szakaszát a két k és — kl kefepár külön áramkörbe kapcsolja. Vizsgáljuk már most ama jelenségeket, melyek ebből a kapcsolásból származnak és első sorban az (m) szakaszt vegyük figyelembe. Eme szakasz csévéiben ellentétes irányú áramok foguak gerjedni, nevezetesen az (0—11) semleges sík előtt fekvő csévékben gerjedt áramok iránya ellentétes fog lenni az (0—n) semleges sík mögött fekvő csévékben gerjedt áramok irányával, tehát a kefék által zárt áramkörben, ha a (k) kefe eléggé előre van tolva, a semleges sík előtt fekvő csévékben létesült elektromotoros erő nagyobb fog lenni, mint a jelj zett sík mögött fekvő csévékben föllépő | elektromotoros erő, ezért az (m) szakaszban ' föllépő elektromotoros erő eredője a két