26047. lajstromszámú szabadalom • Újítások dynamógépeken

á -különböző elektromotoros erők különbségével fog egyenlő lenni. Minthogy ennek az eredő j áramnak erővonalai a mágnestörzsek erő- ; vonalaival egyező irányúak, az áram a mágneses teret erősíti, tehát a 2. ábrán föltüntett föltételek létesülnek. Az (5a) ábrán íxz 5. ábrával az elektromos jelenségek tekintetében teljesen megegyező viszonyokat ábrázoltunk, de az áramforrásokat egyes elemek képezik. Ha a jelzett ábrán az áramoknak nyilak által jelölt irányát figyelembe vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a (dl rl) vonal a kommutálás tengelye, vagyis a és — sarok, mely sarkokon a négy áramforrás által szolgáltatott áram elvezetése történik. Jegyezzük meg még azt, hogy a «kommutáló övben» föllépő elektromotoros erő — bármily csekély legyen is az, — a fegyverzet aktív része által szolgáltatott elektromotoros erővel összegeződik. Ha már most a -f- és k, illetve — és kl kefék közé valamely állandó vagy változó, hasznos vagy nem hasznos ellenállást kapcsolunk be, a «kommutáló övben» gerjedt áramot szabályozhatjuk, ennek következtében szabályozzuk a gép áramát is, mi bizonyos esetekben igen előnyös lehet. Fontos azonban, hogy a «kommutáló övben » gerjedt áram ne legyen gyengébb, mint, a gép egyéb részei által szolgáltatott áram, ennek oka később fog kitűnni, mikor a kommutálás különböző fázisait ismertetjük. Világos, hogy a «kommutáló öv» nagyobbítása czéljából a -f- és — kefék által a semleges sík mögött elfoglalt minden helyzetnek a (k és kl) kefék által a semleges sík előtt elfoglalt bizonyos helyzet felel meg, ezért a két kefepárt egyidejűleg kell előre, illetve hátra eltolni; a -j- és — kefék egy, a (k és kl) kefék pedig egy másik gyűrűn vannak fix módon szerelve. A szerkezet rugalmassága miatt a mágnestelenítő hatást teljesen megszüntethetjük és azt fokozatosan mégnesező hatássá alakíthatjuk át (a gépet compound vagy hypercompound géppé alakíthatjuk, sőt a mágnestörzseken a burkolást fölöslegessé is tehetjük). Áttérve a 6., 7. és 8. ábrára, ama fázisokat fogjuk ismertetni, melyek alatt valamely tekercselés a «kommutáló övből» a mágneses tér más részeibe jut át. A 6. ábrán a (t) cséve, mely a -(- kefe alatt fekvő kommutátor-lemezzel és az (u) cséve, mely a (k) kefe alatt fekvő kommutátor-lemezzel van összekötve, ama pillanat] ban van ábrázolva, melyben azt a kefe bekapcsolja. A 7. és 8. ábrán a (t) és (u) csévék röviden zárva láthatók. A (t) csévénél a rövidzárlat szembetűnő és ha a nyilakat figyelembe vesszük, könnyen beláthatjuk, hogy amint a (tl) cséve a (t) állásba jut, az abban keringő áramot a «kommutáló övben» keletkező áram lerontja és a két (vl és v2) vezetékben, melyeket a kefék kötnek össze, ugyanoly irányú, párhuzamos áramok keletkeznek, miért is a szakasz zárt áramkört nem képezhet és amint a (v2) vezető a kefét elhagyja, az áramkör sem szakadhat meg és így szikra sem keletkezhetik. Az (u) csévében a (v3 és v4) vezetékben folynak ugyanazon irányú áramok, melyeken át a «kommutáló öv» áramköre záródik, tényleg a kommutáló öv (k) keféjétől az áram két utat talál, tehát mikor a (v4) vezeték elhagyja a kefét, az áramkör nem szakad meg és szikra sem képződhetik. Ha a kefék szélesebbek mint egy kommutátorszelet, a párhuzamosan kapcsolt (v) vezetők száma növekedni fog, azonban minthogy a különböző (v) vezetők ellenállása némileg különböző, az egyes vezetőkben keringő áram erőssége is különböző. Legjobb eredményt érjük el akkor, mikor a kollektoriemez szélessége a kefék szélességének 0'8 része. A mondottakból kitűnik, hogy a kefék a gép bizonyos forgásirányánál bármely terhelés esetében azonos szöget zárhatnak be egymással. A rajzon a kefék által képezett szög által bezárt «kommutáló öv» hossza a rajz világosabbá tétele czéljából túlozva van, a gyakorlatban csak néhány terület esik ebbe az ívbe.