26044. lajstromszámú szabadalom • Elektromos szállító berendezés vándorló mező alkalmazásával

mező keletkezik, melynek sebessegét a pólushossz és periódusszámból kapott eredmény adja meg. A mező vándorlása által a horgonyban . áramok indukáltainak és így tehát egy az (i) nyíl irányában, illetve két fázis föleserélésénél egya(k) nyíl irányában ható erő keletkezik, mely a két rész relatív eltolását okozza. Ha azonban egy ily (e) pólust, vagy párhuzamosan, sorozatosan vagy csoportokban kapcsolt pólusok egy csoportját valamely jármű, például egy vasúti kocsi alá akasztjuk, akkor ezen kocsi minden más erőkocsival szemben azon nagy előnnyel bír ugyan, hogy adhásiósúlvra nincs szükség, azonban a pólus és horgony között oly erős vonzóerő hat, mely a kocsi fékezésével, illetve túlterhelésével egyenlő. Ennek folytán a jelen találmány értelmében a forgómezős motornak megfelelő szerkezet elhagyatik és a horgonylemezek élükre állíttatnak, azaz egy sínné képeztetnek ki. Ezáltal egyidejűleg a két sín költséges alkalmazása is elmarad, a menynyiben vagy csak egy rézsín, azaz nem mágneses anyagból készült sín, vagy pedig egy mágneses anyagból, tehát vasból készült sín alkalmaztatik. Az első esetben a sín hosszában az egyik oldalon a pólus és a másik oldalon egy vele mereven összekötött vastömb mozog, mely vastömb a mágneses erővonalak bezárását képezi. A nem mágneses (g) sín (2. és 3. ábra) tehát a fölosztott (e) pólus és a fölosztott (f) vastömb között a középen van elrendezve, mely (e) és (f) részek a szigetelő (h) rúd által a kocsiszekrény alatt, illetve a kocsikereten vannak megerősítve és a kívánt távolságban tartva. A második esetben a sín mindkét oldalán egy-egy pólus fekszik (4. és 6. ábra). Az egy darabban kiképezett (f) sín tehát a két fölosztott (e) pólus között a középen fekszik. E mellett a pólusok alakja, valamint kapcsolata igen különböző lehet, hasonlóan mint a forgóáramú gépeknél. Míg például az 1. ábra szerinti kapcsolásnál egy pólus mindegyik fázisa két hornyot tölt ki, addig a 4. ábra szerint a tekercselés három-három horonyra van elosztva. A rövidzárlatú horgonyt képező sín kiképzése is igen különböző lehet. Legelőnyösebb, ha ezen sínt a rácshorgonynak megfelelő szabályos kimetszésekkel látjuk el. (5. ábra.) Ezáltal nagy súlymegtakarítást és az indukált áramok teljes kihasználását érjük el, minthogy utóbbiak ezután nem záródhatnak röviden önmagukba. Ezen keresztmetszetcsökkentés a vasútvonalon oly módon létesíttetik, hogy a sín a számításnak megtelelő ohmikus ellenállással bír. Ellenben a megállóhelyeken a kivágások szélesebbre készítendők, úgy hogy a hosszegység ellenállása a vasútvonal ellenállásának többszörös értékével bír, miáltal az indítást teljes vonóerővel és rendes áramfogyasztással végezhetjük. Az indukált áramok erősbítésére a sín esetleges erős emelkedéseknél egy rövidzárlatú tekercseléssel is látható el. Ugy a 2. ábrabeli, mint a 4. ábrabeli kiviteli alaknál is egy oly készülékre van szükség, mely a kocsinak a baladás alatt föllépő oldalingadozásainál a sín é3 pólus közötti érintkezést megakadályozza. E czélra a mótor oly módon van fölfüggesztve, hogy a sínirányra merőleges eltolódás lehetővé tétetik, a mennyiben a pólust tartó (m) rudazat (6. ábra) az (o) görgő segélyével a (p) vezetékben oldalmozgásokat megengedő játéktérrel bír. Minden egyes pólus egy vagy több fogába továbbá egy kis (1) gördülő csiga van beeresztve, mely csak kissé áll ki és a sínnel nem áll érintkezésben, azonban a kocsi erős oldalingadozásainál a pólus távolságát biztosítja, azaz a pólusnak a sínhez való iitődését megakadályozza. Ezen kis csiga helyett egy görgő vagy egy kúpalakú vezeték is alkalmazható, mely a pólus egyik külső fölületén erősíttetik meg. A helyett, hogy a pólusok a fönt leírt vagy más, hasonló módon eltol hatóan volnának elrendezve, azok ugyanazon czél elérésére lengethetően is lehetnek fölfüggesztve. A helyett, hogy a vándorlómezős motorral hajtott vasút számára a szokásos