26037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gázok sűrítésére

— 5 -esetben a Linde-féle eredmény 11-szeresen, az újabb gépnél pedig 20-szorosan túlszárnyaltatok. Ehhez járaf még, hogy a legújabb Linde-féle készülék 2 órás munkája helyett csak 8 percznyi munkára van szükség, hogy az állandó állapot az expanzióhoz és attól elvezető két gázáramban beálljon s a csöppfolyósodás megkezdődjék. A Linde-féle eljárás alapján, a Joule-Thomson-féle képlet tehát tarthatatlan, még ha a Joule és Thomson által oly nagy körültekintéssel végzett számos kísérlet nem is hagy fönn kétséget az iránt, hogy valamely más módon, mint a hogy föltételezték, a molekulák belső munkája következtében a kiterjedésnél hőfogyasztás áll be. Azonban ezen hőfogyasztás nyilván nem elég nagy mérvű, hogy az ellenáramot használó eljárásoknál a gázoknak a hideg fölhalmozása által való cösppfolyósítására szolgálhasson s különben sem lehetséges, hogy a nyomáskülönbság fokozásával s a kiáramlás abszolút hőmérsékével oly arányban növekedjék mint a Joule-Thomson-féle képlet szerint várható volna. Ha azon okot keressük, melynek a Tripler-féle készülékben rendkívüli bőségben végbemenő csöppfolyósodás tulajdonítandó s melynél fogva a gázban a lehűtés a nyomás csökkentése következtében annál inkább fokozódik, minél alacsonyabbra csökkentjük a nyomást, nem találhatunk más választ, mint hogy ezen ok a molekulák külső munkájában, a mozgási energia létesítésében keresendő és hogy nincs szükség oly hengerre, melyben a sűrített gáz, a meleg elvonása czéljából munkát végezve kiterjedjen s a nyomásától megfosztva, lehűttessék. Az előbb említett s a Joule-féle kísérletek alapján fölállított ismeretes termodinamikai törvény tehát helytelen, mivel azon föltételek, melyek a szabad levegőbe vagy egy az utóbbival szabadon közlekedő edénybe való áramlás alkalmával beállanak, nem egyeznek meg azon föltételekkel, melyek egy edényből egy másik, minden oldalról zárt edénybe való átáramlás esetén fönnállanak. Ezen körülmény fölismerésén alapul jelen találmány tárgyát képező eljárás gázok csöppfolyósítására, melynél csak alacsony gázfeszültségek, 3-tól 5 atm.-ig s kivételes esetekben 12—16 atm.-ig találnak alkalmazást, úgy hogy a lehűlés legfőkép külső munka végzése következtében áll be, a mennyiben a belső munka által létesített lehűlés a Joule-Thomson-féle képlet szerint 4 atm. nyomáskülönbségnél csak körülbelül 1 C° volna, míg a külső munka által létesített lehűlés, elméleti számítások szerint ugyanakkor 135 C°-ot tesz ki. Jelen eljárás kísérleti alapját a De Saint-Venaut és Wantzel(Mémoires et éxpériences surl'ecoulement de l'air, déterminé par des différences de pressions considérables. Journal de l'école polytechnique 1839. XVI. köt.), továbbá Weissbach (Lehrbuch der Ingenieur- und Maschinentechnik 3. kiad. 1855. köt. 820. és köv. old.) kísérletei képezik, valamint Behrend és Schwartz hidegfejlesztésről és jéggyártásról szóló kézikönyveiben leírt azon kísérletek, melyek szerint 3—4 atm. feszültségű levegő, mely egy fojtó szellentyűn keresztül a szabad levegőbe kifúvatik, a szellentyűn való áthaladása után 60 -70 C° al lehűl. Jelen eljárásnál a Siemens-féle expanzió-henger, mint a csöppfolyósodást hátráltató alkatrész, el van távolítva s a kiterjedés által létesített hideg az ellenáramot alkalmazó eljárásban teljesen az utána hajtott levegőre vitetik át s ezen hideg segédével először is nem a hűtő vagy csöppfolyósító készülékhez semmi benső vonatkozásban nem álló tárgyak hűttetnek vagy fagyasztatnak. A Linde-félétől főleg a kompresszió és nyomáscsökkentés különbözőségében tér el a jelen eljárás, valamint abban, hogy el van hagyva azon zárt körfolyamat, melyben a Linde-féle eljárásnál a csöppfolyósítandó gáz mozog. Jelen eljárásnál ugyanis a gáz visszavezetése, ha ezen gáz nedvességet tartalmazó légköri levegőből vagy más gázból áll, csakis gazdasági szempontból előnyös, mivel a készüléken való egyszeri áthaladása után a nedvesség amúgy is elvonatik belőle. A Linde-féle eljárásnál ellenben a visszavezetés az eljárásban gyökerező s a rendes