26037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gázok sűrítésére
légköri nyomást jelentékenyen fölülmúló végső nyomás által föltételezett szükségesség s az eljárás egyik jellemző vonása Csakis eljárásom kezdetén mutatkozhatnék czélszerűnek magas nyomást alkalmazni azon czélból, hogy a készülék belseje gyorsan lehűljön s a két gázáramban állandó állapot jöjjön létre. A Linde-félétől még abban is eltér a jelen eljárás, hogy ez utóbbinál hűtő nem okvetlenül szükséges, bár előnyös, míg a Lindeféle ilyen hűtő nélkül nem is foganatosítható. Ha az én eljárásomnál nincs hűtő alkalmazva s a gáz a sűrítés folytán előállott 100—150 C° hőmérsékével 3—5 atm. nyomás mellett a csöppfolyósító készülékbe vezettetik, csakis az ellenáramos készülékben kell a gáz útját hosszabbá tenni, hogy ezen úton a hőmérsékkel kielégítő módon cserélődjenek ki. Ha ellenben a Linde-féle eljárásnál a hűtő hiányoznék, a magas hőfok mellett, mely a gáznak egész 200 atm. nyomásra való hozatala alkalmával abban létesül, s mely el nem vezetés esetén egész 1000 C°-ig emelkednék, nemcsak legyőzhetetlen gyakorlati nehézségek, mint például a gázsűrítőnek mihamari túlhevülése s üzemen kívül helyezése következnének be, hanem a Joule-Thomson-féle képlet szerint, ennek helyességét föltételezve a lehűlés csak t= p2 — p l/273\2 4 l T ) C°-ot tenne ki, mely a kiáramlási T abszolút hőmérsék által teljesen meg van határozva s mely sokkal csekélyebb mérvű, semhogy az eljárás megkezdését egyáltalában lehetővé tehesse. A lehűlés kiszámítása ezt azonnal kézzelfoghatóvá teszi. Ugyanis elméleti számítások szerint a sűrítési hőmérsék 200 atm.-ra való sűrítés mellett körülbelül 1000 C°-ra emelkedik, tehát az abszolút kiáramlási hőmérsék T= 1273° C. volna, minek következtében Jelen eljárás szerint különben minden gáz, melynél az elgőzölgés határa csöppfolyósodási pont alatt fekszik, ezen pont alá lehűlhető s ha az elgőzölgés határpontja a fagypont alatt fekszik, az utóbbi alá is lehűthető. Erre csak az szükséges, hogy a földolgozandó gáz a fojtószellentyűn való áthaladása után a visszatérés közben kellő hevességű leszívatás által elegendő alacsony nyomáson tartasíék. Ha a visszavezetékben egy gázszívót rendezünk el, akkor gáznyomóra nincs okvetlenül szükség, sőt inkább a gázt minden további nélkül a vezetékbe hagyhatjuk áramolni. A mellékelt rajzlapon az eljárás foganatosítására szolgáló készülék van föltüntetve. A levegő vagy bármely más földolgozandó gáz a (P) szivattyú segélyével, legföljebb a rendes gáznyomással egyenlő, tehát 8 atm.-nál nem magasabb túlnyomással az (S) nyomócsőbe hajtatik, melyben tőle a sűrítési hő egy föl nem tüntetett hűtő segélyével elvonható. Ezután (A)-nál a készülékbe jut s több tekeriiletben fölülről lefelé áramlik, hol a nyomócső (K) fojtószellentyűben végződik, mely tetszőleges kivitelű lehet, tehát például egy változatlan, aránylag szűk nyílásból vagy egy szelleutyűből állhat, mely vagy önműködően nyitódik és záródik vagy pedig kívülről szabályozható. A levegő most a (K) szerkezeten keresztülszoríttatik s (G) gyűjtőedénybe jut, hol az ott uralkodó alacsony nyomás folytán lehűl és pedig főleg a külső munka következtében, melyet a mozgási energia kölcsönzése alkalmával végez. A (G) edényből az (S) nyomócsövet körülvevő (R) visszavezető csőbe áramlik és pedig a beáramló gázzal ellenkező iránybam miközben ez utóbbit lehűti, úgy hogy az a fojtószerkezeten való áthaladás után annyira lehűl, hogy végül a csöppfolyósodás vagy megfagyás kezdetét veszi, minek megtörténte után hőmérsékcsökkenés többé nem történik, hanem csakis a csöppfolyósított vagy megfagyasztott gáz mennyisége fog szaporodui. A visszatérő gáz, miután a készülékből való kilépés után a belépésnél bírt hőmérsékét újból fölvette, a szabadba, vagy egy külön gázszívóba, vagy pedig mint a rajzlap ! föltünteti, a szivattyúba vezettetik vissza.
