26037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gázok sűrítésére
- 4 dolgozott gépeket s azok előállításához a | legjobb anyagokat teszik szükségessé, hogy a vezetékek, különösen a csatlakozási helyek tömítésének meglazulása s az ily magas gáznyomásokkal járó veszélyek elkerültessenek. Továbbá a kiterjedés után is megtartott magas nyomás zárt vezetéket tesz szükségessé a kompresszorszivattyútól a hűtőig, ettől az expanzióig s innen vissza a szivattyúig, mely vezetékben a csöppfolyósítandó gáz körben mozog. Ezen körfolyamatot Linde és követői eljárásuknak különösen jellemző vonása gyanánt tekintik, mely a fő igénypontban szabadalmi védelem alá is helyeztetett. A gázok csöppfolyósítása terén az utóbbi időkben elért eredmények számos bizonyítékot szolgáltattak azon állításom helyessége tekintetében, mellyel már találmányom első megfogamzásának idejében az ismeretes Joule-féle kísérlet alapján fölállított termodinamikai alaptörvény téves voltát kimutattam. Továbbá a Linde által 200—100 nyomáskülönbséggel végzett kísérletből az tűnt ki, hogy a Joule és Thomson által fölállított képletnek helytelennek kell lennie. Más következtetést a Linde által az említett nyomáskülönbséggel végzett kísérletek nem engednek meg. Ha ugyanis például a csöppfolyósítandó légköri levegő hőmérséke a kiterjedés alkalmával ezen képlet szerint sülyedne, akkor a nyomásnak 200-ról 100 atm.-ra való csökkenése alkalmával, mihelyt a kiáramlási hőmérsék az ellenáram útja közben a —140° C. kritikus hőmérséket elérné, a lehűlés t=p2—pl/273\2 100 /273\2 = 25 (2 .1)2 = 4 \ T ) ~~ 4 \133j = 110 . 25 0 C volna. Azonban a —140° C. kiáramlási hőmérsék, ha a lehűlés tényleg a Joule-Thomson-féle képlet szerint menne végbe, igen gyorsan el van érve s a 200-ról 100 atm.-ra valón yomáscsökkenés által létesített további — 100.25° C. lehűlés 100 atm. nyomás mellett igen nagymérvű csöppfolyósításhoz vezetne. Ez azonban nem következik be, sőt inkább ismeretes, hogy az első Linde-féle gépeknek, melyekben a nyomás 200-ról 100 atm.-ra csökkent, 18 óra lioszszáig kellett dolgozniok, míg a csöppfolyósításnak első jelei -mu-tatkoztak. Ennél nagyobb jelentőségű bizonyítéka alig volna található annak, hogy a Joule-Thomsonféle képletnek a legtávolabbról sincs igénye a korrektségre. Linde azóta maga is föladta már a szabadalmában elfoglalt álláspontot s újabbi csöppfolyósító gépeiben a nyomás csökkentése 200 atm.-ról már 16 atm.-ra történik s bizonyára még alacsonyabbra is csökkentené s a körfolyam elvét is föladná, ha ebben nem akadályoztatnék. Ugyanis a nyomásnak 16 atm.-ra való csökkentése mellett is még mindig 2 óra hoszszáig kell erőszakolva mozgatni ugyanazon légmennyiséget a körfolyamban, mielőtt a csöppfolyósítás bekövetkeznék s ez utóbbi mégis oly csekély mérvű, hogy a ráfordított munkával egyenértékű csöppfolyósításról szó sem lehet. Pedig épen ezen czél felé törekedünk a gázok csöppfolyósításánál s enélkül sohasem érhetünk el gyakorlati értékkel bíró eredményt. A Linde-féle szerkezetekkel szemben néhány más föltaláló az általam már rég tanácsolt úton valóbau meglepő eredményt ért el. így például az amerikai Charles E. Tripler, kinek a levegő csöppfolyósítására szolgáló készülékét az utolsó párisi kiállításon «Grand prix»-vel tüntették ki, a legkülönfélébb kompressziókat alkalmazza, azonban mindig a rendes légköri nyomásig csökkenti a nyomást s mindig megközelítőleg a fölhasznált munkánál egyenértékű csöppfolyósított masszát kap. Ezen készülék teljesítő képessége jóval fölülmúlja az újabb Linde-féle gépek képességét is, melyek 200-ról 16 atm.-ra való nyomáscsökkentés s 10 lóerejű üzem mellett 12 óra alatt 54 liter folyékony levegőt termel, a mi óránként és lóerőnként 045 liternek felel meg. Az említett Tripler-féle géppel ellenben 125 atm. nyomásról 1 atm.-ra való leszállás mellett több mint 5 liter volt előállítható óránként és lóerőnként s egy újabb szerkezetű Tripler-féle gépnél ezen mennyiség kétszer akkorára emelhető. Tehát az első
