26030. lajstromszámú szabadalom • Elektromos lámpa
— 2 -lámpa egyik pólusából a másikba folyhassék, azaz a lámpa normálisan funkczionáljon. A lámpa világítása, mennyire ezt a szem megkülönböztetni képes, pontosan vagy megközelítően egyidejűleg veszi kezdetét az ionikus állapotú higanygőz fejlesztésével, amit az említett segédmechanizmus létesít. Ha a lámpa meggyúlt, az ionikus állapotú higanygőz előállítására szolgáló segédmechanizmust ki lehet kapcsolni. Ez kézzel vagy automatikus úton történhetik. Azonban kísérletek által meg lett állapítva, hogy e segédmechanizmusnak a lámpa világításának ideje alatt is bekapcsolva való tartásával igen jelentékeny előnyöket érünk el. Ha ugyanis az áram, mellyel a lámpa rendszerint funkcziouál, csökken, a lámpa lobogásba jön vagy egészen el is alszik. Ha azonban a segédmechanizmus tovább is be van kapcsolva, a lámpa, a feszültségnek vagy az áramerősségnek lehető legnagyobb ingadozásai daczára is, zavartalanul tovább ég. A jelen lámpa továbbá egy berendezéssel bír, melynek czélja a gyújtó (segéd-) mechanizmus hatását elősegíteni. E berendezés főkép szokatlanul nagy hosszúságú lámpáknál nyer alkalmazást. E berendezés lényegében egy a lámpa egyik pólusához erősített vezetőből áll, mely a lámpában a lámpa másik pólusa felé irányul. A mellékelt rajz a jelen elektromos lámpát sematikusan ábrázolja. A lámpa lényegében egy határozatlan hosszúságú egyenes (1) csőből áll. A határozatlan hosszúságot a (2) pontozott vonalak juttatják kifejezésre E cső hossza a feszültségtől függ, mellyel a lámpa funkczionál. Az (1) cső alsó vége (3)-nál higannyal van megtöltve és egy vékonyabb (4) nyakban végződik, melybe egy (5) elektróda van "forrasztva. Ezen elektróda platinából vagy valamely más, alkalmas kiterjedési tényezővel bíró anyagból áll. A (3) higanyfenék a lámpa egyik pólusát képezi és az áramforrás negatív vezetékével van összekötve, tehát kathódaként működik. A lámpa másik végén van a (6) anóda, mely különböző anyagokból lehet készítve, így pl vasból, siliciumból, karborundumból, vagy karborundumnak grafittal és agyaggal, vagy szénnek grafittal vagy grafitnak agyaggal való keverékéből. Grafit, karborundum és agyag ugyanis azon előnnyel birnak, hogy gázokat nem absorbeálnak és még meleg behatása alatt sem változnak meg kémiailag annyira, hogy a gázfejlődés fokozódását idézhetnék elő. A (6) anóda egy (7) drót segélyével egy (8) higanyfenékkel áll kapcsolatban. A higany itt egy légmentes (9) kamrában foglal helyet és belőle egy (10) drót nyúlik, ki, melynek beforrasztott (11) vége a lámpa második pólusát képezi. Czélszerü, ha nem is abszolúte szükséges, hogy a higany az (1) csőbe lehetőleg teljesen tiszta állapotban vezettessék be. Ez legegyszerűbben úgy eszközölhető, hogy a higanyt előbb egy kazánba tesszük, melyet az (1) csővel megfelelő összeköttetésbe hozunk és a higanyt a légüressé tett (1) csőbe átdesztilláljuk. Ha a higany az (1) csőbe bevezettetett, ez utóbbit, amennyire csak lehet, légüressé tesszük, ami alkalmas szivattyú segélyével történhetik. A lámpát most működésbe hozzuk és az evakuálást hosszabb vagy rövidebb ideig tovább folytatjuk, hogy a lámpából minden gáz, mely az előkészítő műveletek közben szabaddá lesz, eltávolodjék. Ha minden gáz eltávozott és a kellő vákuum létrejött, az (1) cső és a szivattyú közti kapcsolatot megszüntetjük. Hogy az így előállított vákuum lehetőleg hosszú ideig változatlanul megmaradjon, a (6) anóda a lámpa (11) pólusával szintén légüres (9) kamara által van összekötve. Az (1) cső alsó részével egy (12) eső közlekedik, melynek alsó része (13)-nál szűkítve és higannyal megtöltve van, és pedig oly magasságig, hogy a higany a (14) összekötő cső alsó szélét ellepje, és így a (3) higanyoszlopot a (12) csőben lévő higanyoszloppal összekösse. A (12) csőbe egy mágnesmag van helyezve, mely egy (15) rúdból vagy egy köteg drótból áll és egy légüres (1(5) üvegcsőbe van foglalva. Ezen mágnesmaghoz képest alkalmas helyzetben egy a (12) csövet körülvevő (17) szolenoid van elrendezve, mely gerjesztése esetén a (15) mágnesmagot magában foglaló (16) üvegcsövet
