25798. lajstromszámú szabadalom • Kocsi hajóknak szárazon történő szállítására

emelkedik, bal vége ellenben lesülyed. A szivattyú dugattyújára ható nyomás a két (I) és (II) csoportban uralkodó nyomás különbségével egyenlő. Ha a hajó bal végét emelni, jobb végét pedig sülyeszteni akarjuk, a (3) és (4) csapokat elzárjuk, a (6) és (8) csapokat nyitjuk és a szivattyút újból működésnek indítjuk, ekkor a szivattyú a (II) csoportból az (I) csoportba szivattyúz folyadékot, tehát az ellenkező hatást idézi elő, mint előbb. A (3 4 6 és 8) csapokat egymással öszszeköthetjük, vagy több furatú csappá egyesíthetjük, esetleg tolattyúkkal is helyettesíthetjük. A (2) szivattyún kívül más szivattyúkat is alkalmazhatunk, melyek megfelelő tartályokból a (b) és (s) hengerekben föllépő folyadékveszteségeket pótolják. Lehet azonban a (2) szivattyút is egy külön csövön a folyadéktartállyal összekötni és a csapok megfelelő beállításával először az (I), azután a (II) csoportot folyadékkal megtölteni. A kocsi főleg oly hajók és uszályok szállítására van szánva, melyek feneke sík vagy csak kissé domború. Minthogy azonban ily esetben az (r) hevederek különösen a hajó fenekének és az oldalfalának kapcsolódása helyén gyakorol a hajóra nyomást, mint azt már említettük, a nyomás egyenletes elosztása czéljából a heveder és a hajófenék között szegmentum-alakú (9) kitöltődarabokat rendezünk el (4. ábra). Ha a hajófenék nem sima, a kitöltődarabok fölé rugalmas anyagból készült, vízzel telt párnákat helyezhetünk el, melyek a hajó fenekéhez hozzá simulnak és a (9) alátét- vagy kitöltődarabok magasságának megfelelő nyomást az egész fenékre elosztják. Jobb eredményt érünk el csuklós tartók alkalmazásával, melyek a hajó hosszanti tengelyére merőlegesen vannak az (r) hevederek alatt külön (10) vonótagokon vagy függesztőrudakon fölfüggesztve és melyeknek az a tulajdonságuk, hogy csak akkor fekszenek a hajó fenekére, mikor azokat a hajó súlya terheli. Ily tartó az 5. ábrán látható, a fölső és alsó övezetet képező (11) sínekből áll, melyek a függélyes, fölső végeiken kiszélesedő (13) nyomófejekkel ellátott (12) merevítőkkel több csuklós négyszöget képeznek. A csuklós tartók végeit háromszögalakú mezők alkotják, ezeket a (10) függesztőrudak kötik össze a hajó súlyát viselő hydraulikus hengerekkel. A csuklós tartó (14) átlós merevítői, melyeknek az a czéljuk, hogy a (10) függesztő vasakon fölfüggesztett tartók behajlását ezek nem terhelt állapotában meggátolják, két-két, egymással a (15) csavarok (6. ábra) útján összekötött részből állanak, eme részek egyike egy hosszanti (16) hasítékkal van ellátva, hogy a merevítő hossza megváltozhassék. A tartók saját súlyuk hatása alatt oly módon görbülnek meg, hogy a (14) merevítők meg legyenek feszítve. Az (n) hajó — ha a feneke sík vagy kissé domború — először a tartó két (17) pontjára fekszik, keskenyebb hajók a (17) csomópontokkal szomszédos (13) pontokra fekszenek. A nyomás, melyet a hajó kifejt, arra törekszik, hogy a (17) pontban érintkező, könyökemelőszerűen kapcsolt részeket kinyújtsa, mikor a tartó szabad végei a (19) nyilak irányában kissé kifelé mozognak. Ekkor az alsó övezet kissé megfeszül, a (12) merevítőket lapos (13) fejeikkel a hajó fenekére szorítja, a (14) átlós merevítők tehermentesülnek és kissé megrövidülnek. A leírt elrendezésnél az (r) hevederek nem viselik a hajó súlyát és csak arra szolgálnak, hogy azt oldalirányban rögzítsék. Ha azonban (lásd a 7. ábrát) a kereszttartókat akként függesztjük föl, hogy a hevederek ne közvetlenül a hydraulikus hengerek elmozduló részein függjenek, hanem eme részekre ágyazott (r5) görgők fölött fussanak el és a kereszttartók végeihez legyenek kötve, akkor a hevederekben feszültségek lépnek föl, mely feszültségeket az exczentrikusan ágyazott (r5) görgők exczentrikusságának megváltoztatásával tetszés szerint lehet szabályozni. Ex-