25135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jég előállítására

— 12 -eltörnek, a sav nem folyhat ki. Ha közön- j séges elrendezésű szintmutató üvegeket alkalmaznánk, melyeken magát a savszintet lehetne látni, azoknak eltörése nagy veszteséggel, kárral és sok üzemzavarral járna. Hogy a fagyasztó kamrákban az abszorbátorokban és a konczentrátorokban uralkodó vákuum fokát ellenőrizhessük, a következőkben ismertetendő vákuummétert alkalmazzuk. Ezen vakuumméter egy V-alakban meghajlított, a zárt szárral (24. ábra) és a nyitott (261) szárral bíró üvegcsőből áll; ezen utóbbi szár a (262) csőtoldatba van beszerelve, mely a (273) csövön keresztül (25. ábra) a vákuumot megmérendő térrel közlekedik. A (261) szár (24. ábra) a (263) csövecskébe tömítetten van beillesztve, mely ismét a (262) csőtoldat (264) tömítő szelenczéjébe van forgathatóan beillesztve. A (263) csövecske forgathatás czéljából a (265) fogantyúval van ellátva. A vákuumméter nyitott (261) szárában a (266) gömb van kiképezve, a zárt (2ti0) szárou pedig egy beosztás van elrendezve; ezen szár végén a szár tengelyétől oldalt hajlított (267) résszel van ellátva. Hogy a zárt szárban vákuumot létesítsünk, a vákuummétert a 25. ábrában szakadozott vonalakkal löltiintetett állásba hozzuk, a mikor is a folyadék a zárt szárba folyik és a levegőt abból kiszorítja. Ha ezután a vákuummétert a 24. ábrában föltüntetett állásba hozzuk, akkor a zárt szárban tökéletes vákuumot kapunk, föltéve, hogy az alkalmazott folyadék nem tartalmaz absorbeált gázokat vagy oly folyadékot, mely a vákuumban elillan. Minthogy az ily czélokra alkalmazott folyadékok gyakran absorbeálnak, az atmoszférából, gázokkal vagy idegen illó folyadékokkal vannak összekeverve, a miért is szükséges az alkalmazandó folyadékot azon legnagyobb vákuumban kiforralni, mely az illető térben uralkodik, hogy az illó részeket a folyadékból kihajtsuk. Ezt oly módon foganatosítjuk, hogy vákummétert a 25. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba hozzuk és ezután annyira fölhevítjük, hogy az illó részek teljesen eltávoznak, minek megtörténtével a vákuummétert a 24. ábrában föltüntetett állásba forgatjuk vissza. A gyakorlat azt mutatja, hogy a vákuummótor zárt szárába folyatott folyadék annyira tapad a végfalhoz, hogy az csak ütésre vagy fölhevítésre válik el attól. Ennek elkerülésére czélszerű a zárt szárban a folyadék fölött igen csekély menyiségű levegőt vagy gázt visszatartani. Ezen czélból a vakuummótort a 25. ábrában telt vonalakkal föltüntetett állásba forgatjuk, a mikor is a (267) hajlításban csekély menynyiségű gáz marad vissza. Ha már most a vákuummótor zár szárát megint függélyes állásba hozzuk, akkor ezen bezárt gáz expandál és a folyadékot lenyomja, mely ekként a (273) csővel összekötött tér vákuumát fogja jelezni. A (266) gömb tetemesen bővebb a (260) szárnál, úgy hogy az utóbbiban lévő folyadékszinnek már csekély változása is a (260) szárban lévő folyadékszin tetemes változását idézi elő. A (262) csőtoldat és a (263) csövecske tengelyei krbl. 45°-nyi szöggel hajlanak a vízszinteshez, hogy a vákuummotort az említett állásokba lehessen hozni. Hogy a vákuummcsökkenés hallható jelzéssel jeleztessék, a (261) szárba a (268) platinasodrony, a (260) szárba pedig az illető beosztási vonalig a (269) platinadrót nyúl be. Ezen sodronyok egyrészt a (271) csengettyűvel, másrészt a (272) battériával vannak összekötve úgy, hogy ha a folyadék megemelkedvén, a (269) sodronyt eléri, a csengettyű megszólal. A vákuum képzésnél a gázok legelébb a szivattyú (hl) tágabb hengerébe szívatnak (19. ábra), a honnan azok szűkebb (h2) hengerbe kerülnek. A tágabb hengerben a (298) dugattyú, a szűkebb hengerben pedig a (299) dugattyúk egészen a hengerek födeléig emelkednek, hogy a gázokat tökéletesen kihajtsák a hengerekből. A hengerek alatt a kettős (301) í'orgattyútengely van elrendezve, melynek egyik (302) forgattyúcsapja a (303) forgattyúrúd révén a (298) dugattyúval, másik (304) forgattyúcsapja pedig a (305) forgattyúrúd révén a (299) dugattyúval vau összekötve. A forgattyútengely a