24916. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés gőzturbinákhoz

A (h) elágazó vezetékbe az (m) fojtó sze­lep van bekapcsolva, melyet az (R) szabá­lyozó állít be. A vezetőkerék egy vagy több fúvószája (a rajz szerint az (I) cso­port) közvetlenül az (e) térrel közlekedik és pedig az 1. ábra szerint az (e) tér a vé­gén az (I) csoporthoz az (el) nyiijtványa út­ján csatlakozik. Ennek megfelelően, az (I) csoportba tar­tozó fúvószájakhoz a gőz az (el) téren át az (e) térből, az (m) fojtószeleppel ellátott (n) elágazó csövön jut be. Eme fúvószájak számát és nagyságát legelőnyösebben ak­ként szabjuk meg, hogy az azokon át a futókerékhez vezetett gőz a turbina üres járásánál föllépő ellenállás legyőzésére ne legyen elégséges, vagy épen elégséges le­gyen. Eme fúvószájaknak ily módon való elrendezése azt biztosítja, hogy az (e) gyű­rűs térből az ebbe jutott gőz állandóan el­távozhatok, tehát meggátolja, hogy abban a gőz megrekedjen, mi a szabályozó pon­tos működését kedvezőtlenül befolyásol­hatná. A leírt szabályozó működési módja a kö­vetkező: A (h) elágazó vezeték (m) fojtós szelepét a szabályozó a gép fordulatszámának növe­kedésénél nyitja, kisebbedésénél zárja, úgy hogy a turbina nyugvásánál a szelep tel­jesen zárva van, a legnagyobb fordulat­számnál ellenben teljesen nyitva van. A turbina indításánál az összes (k) szele­pek zárva vannak, ép úgy zárva tartja a szabályozó az (m) szelepet is. Mikor a tur­binát indítani akarjuk, friss gőzt bocsá­tunk be. Ez a (g) csövön jut a (d) gyű­rűs térbe, míg az (m) fojtószelep záró helyzeténél csak kevés gőz juthat az (e) gyűrűs térbe és az (I) fúvószáj csoporthoz. A (d) gyűrűs térben lévő friss gőz a (k) szelepeket az (1) rugóik és az erősen lefoj­tott gőz nyomása ellenében nyitja, úgy hogy az egyes fúVószáj csoportokba gőz juthat be. Ennek következtében a turbina megindul és a mint a szabályszerű fordu­latszámot elérte vagy túlhaladta, a szabá- j lyozó is működésbe jön és az (m) fojtósze- | lepet többé-kevésbbé kinyitja. Most mára gyűrűs (e) térbe több gőz juthat be és a (k) szelepek a (d) és (e) terekben ural­kodó gőznyomások hatása alatt akként fog­nak beállani, hogy az egyes fúvószáj-cso­portokhoz mindig annyi gőz jusson, a meny­nyi a kellő fordulatszám föntartásához épen szükséges. Mikor a turbina terhelése növekeJik, te­hát fordulatszáma kisebbedik, a szabályozó az (m) fojtószelepet zárni törekszik. Ennek következtében az (e) térben a gőznyomás csökken, a (k) szelepek még inkább kinyíl­nak és a vezetőkerékbe több gőz jut be. Ha a szelepeket terhelő rugókat és azok fölületét megfelelő módon méretezzük, el­érhetjük, hogy a szelepek nem nyílnak mind egyidejűleg ki, hanem hogy az egyes fúvószáj-csoportokba egymás után jusson be gőz. Ha a turbina teljesen tehermentesül, a sza­bályozó az (m) fojtószelepeket tökéletesen kinyitja és ekkor az (e) térben uralkodó gőznyomás, melynek hatását az (1) rugók is támogatják, az összes (k) szelepek záró­dását idézi elő, úgy hogy csakis a (h e el) úton juthat gőz az (I) fúvószáj-csoportba, mely gőz legföljebb a gép üres járásánál föllépő ellenállások legyőzésére elégséges munkát fejthet ki. Míg az 1. ábrán látható kiviteli módozat szerint a friss gőzt vezető (d) tér és az egyes fúvószájak, helyesebben fúvószájcso­portok között lévő (i) átömlési nyílások a (k) szelepek nyitásánál azonnal teljesen nyitva vannak, addig a 2. és 3. ábrán egy oly kiviteli alak látható, melynél a gőz­átömlési nyílásokat a szelepek csak foko­zatosan nyitják. A (d e f) terek választó­falaiban kis, fölül nyitott (n) hengerek vannak alkalmazva, az (f) térrel az (o) csa­tornák létesítenek kapcsolatot, melyek kö­rülbelül az (n) henger félmagasságánál tor­kolnak a hengerbe. Mindegyik (n) hen­gerben egy-egy átfúrt (p) dugattyú mozog. A (p) dugattyút a (q) dugattyúrúd köti össze az (r) dugattyúval, mely a (d) és (e) tereket elválasztó fal megfelelő furatában mozog. A dugattyút egy (1) rúgó terheli. Hogy a szabályozás pontosabban történhes-

Next

/
Thumbnails
Contents