24792. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nyitott és zárt terekben lévő gázok és folyadékok nyomás és hőmérsékletkülönbözeteinek kiegyenlítésére
— 7 — A 13. ábrában a kémény mellett az (a, 1) és (a, s) vezetékek vannak elrendezve. Az (l)-nél képződő alsó nyomás tehát a nagyobb távolságban lévő (a) pont felől az (a, 1) vezetéken át kiegyenlítődik és az alsó nyomás helye mintegy (a)-ba helyeztetik át, míg (l)-nél normális nyomás tartatik fönn. A kémény fölött elhelyezett (a, s) vezetéken át az ott keletkező túlnyomás a kémény torkolatától nagyobb távolságban fekvő pontba helyeztetik át; a huzam tehát ezen pontig fölemelkedhetik, anélkül, hogy előbb torlódás létesülne, úgy hogy a kiáramló gázok a légkörben nagyobb térben oszolhatnak el és a gázáram a kéményből könnyebben áramlik ki. A túlnyomás pontjának ezen áthelyezési módja különösen oly kéményeknél alkalmas, melyek hegyoldalokon állanak, melyeknél a szabad légköri kiegyenlítések lefelé igen meg vannak nehezítve A 14. ábrában az (a, m) vezetékek a kémény fölső végétől lefelé nyílnak és a kémény körül vannak elrendezve. A túlnyomás az (m) pontok felé egyenlítődik ki, ahol is a légkörben eloszlik, miáltal egyidejűleg a kémény mentén ismét fölfelé tereltetik; a küllégnek ezáltal okozott fölfelé áramlása folytán a kéményből kitóduló gázoknak fölfelé szállása is megkönnyíttetik, mivel a kémény körűi fölfelé tóduló gyűrűs áram egy védő burkolatot képez a kéményből kiáramló gázok körül és mintegy a kémény meghosszabbításának tekinthető. A 15. ábrában oly kémény van föltüntetve, melynél az (a) vezetékek közül kettőkettő (m)-nél egymást átlapolja. Az (a, m) vezeték a túlnyomást a kémény torkol attól (m) felé vezeti, a hol is az imént leírt hatás következik be; egyidejűleg azonban az (m, b) vezeték a kémény alsó (1) vége felé létesít nyomáskiegyenlítést. A 16. ábrán a kémény végei az (1, s) vezeték által vannak egymással összekötve, melynek segélyével az (l)-nél és (s)-nél föllépő nyomáskülönbségek közvetlenül egyenlíttetnek ki; minthogy ezen elrendezésnél a légköri befolyások oly közvetlenül hathatnak a be- és kiáramlási nyílásokba, hogy ezeknél a huzam igen érzékennyé válik és könnyen ellenáramlásba juthat, ezen foganatosítási alakot leginkább mesterséges huzammal bíró kéményeknél alkalmazzuk. A 17. ábrában föltüntetett kéménynél a kéménytorkolat fölött a (d) léggyiijtő vau elrendezve, melyhez a fölfelé és lefelé nyúló (b) illetve (c) vezetékek csatlakoznak és egy a kémény fölött kezdődő (a) cső a (d) léggyüjtőhöz vau vezetve. Ezen (a) csövön át a túlnyomás (s)-nél a közös (d) léggyüjtőbe vezettetik, a honnan a (b) vezetéken részben fölfelé ós a (c) vezetekeken át lefelé kiegyenlítődik, miközben a 13. és 14. ábráknál említett hatások együttesen jutnak érvényre, a mennyiben a (b) vezeték a torlódó réteget, mint a 13. ábránál egy magasabban fekvő pontba helyezi át, a (c) vezetékek a kémény körüli légréteg fölhajtó erejét a 14. ábra nyomán leírt módon fokozzák. Az 18. és 19. ábrák közös kéménnyel összekötött tüzelő berendezések toganatosítási alakját láttatják. Ily esetekben az egyes tüzelő berendezések huzaincsatornáit kéményekként, a közös kéményben lévő levegő pedig küllevegőként tekinthető, mivel ezen kémény a tüzelő berendezéseket a küllevegővel köti össze és a kémény benső levegője a légköri valamint azon befolyások hatása alatt áll, melyeket az egyes tüzelő berendezések kölcsönösen egymásra gyakorolnak. A 18. ábrában föltiintetett (a) vezeték a kémény azon részétől, a hol a torlódó réteg képződik, a tüzelő térbe van vezetve és a túlnyomást a tüzelő tér fölé kiegyenlíti, úgyhogy a légköri levegőnek a tüzelő tér előtti ritkulása megakadályoztatik és a helyett hogy a kéményben torlódás következnék be, a tüzelésnek a kémény felé irányuló nyomása fokoztatik. A 19. ábránál a kéményben az (a, b, c, d) vezetékek vannak elrendezve, melyek a kémény fölött föllépő (s)-nél keletkező túlnyomást a kéményen át az egyes tüzelő terek felé kiegyenlítik. Az(s)-nél torlódó réteg, a mint azt a 12. ábránál már kifejtettük, már magában is