24690. lajstromszámú szabadalom • Síntalp

— 2 — talppal bír. A talp alsó föliilete (cl)-nél oly görbülettel bír, hogy megfelel azon föltételeknek, melyek mellett a síntalp alkalmazandó. Az alsógörbület vagy a talp egész szélességében terjed, vagy pedig lapos (c2) fölfekvő fölületekbe megy át. Azon határ, a meddig egy adott síntalp gyanánt alkalmazandó sínkeresztmetszetet csökkenteni kell, nem határozható meg, mivel a csökkentést a síntalpak által tartott sín súlya, továbbá a gördülő teher ós az ágyazás neme határozza meg. Szilárdsági szempontok a csökkentés határául az átalakításra átadott sinek súlyának 5%-át határozzák meg; a sinek azonban súlyuk 50%-áig vagy még nagyobb fokig is lehengerelhetők, mindenkor azon föltételeknek megfelelően, melyek mellett alkalmazásra kerülnek. A 2. és 3. ábra a síntalpak két alkalmazási módját mutatja. A 2. ábra szerint a talp fölül van, melyen a (D) sín talpa fekszik. A 3. ábra szerint a (D) sín a síntalp (A') fejére fekszik. A síntalp minden helyzetében, azon keresztmetszet, melyre a síntalp hengereltetett, nemcsak a szükséges szilárdságot hanem a szükséges rugalmasságot is biztosítja, a mi a síntalp alapföltétele gyanánt tekintendő. Mialatt a vonat a 2. ábrabeli síntalp fölött elhalad, a (cl) talp a mozgó teher súlya szerint lehajlik, mint az (c2)-nél pontozottan rajzolva van. A síntalp talpa a teher eltávolítása után saját ragalmassága folytán eredeti alakját ismét fölveszi. Hogy mindazon föltételek követelményeinek megfeleljünk, melyek mellett a síntalpat alkalmazni kell, a síntalp talpa laposra vagy gyenge hajlással és pedig homorúra vagy domborúra készíthető, a midőn csak azon szempont mérvadó, hogy a síntalp elegendő rúgalmasságot biztosítson. Az 1., 2. és 3. ábra szerint a sín talp talpa homorú hajlással, a 6. ábra szerint pedig domború hajlással bír; szükség esetén a síntalp szára és feje is hasonló alakkal birhat. Az ágyazás szokásos módon készül, melyben a síntalpak szintén szokásos módon fekszenek. Szükség esetén a síntalpak egymással támcsavarok vagy hasonlók segélyével köthetők össze, melyek a sínszárban levő lyukakon átmennek. A helyett, hogy a síntalpat egyenesre készítjük, azt függélyes síkban meggörbíthetjük (5. ábra), hogy a mozgó teher oldallökéseinek jobban ellentálljon. Ezen alak az ágyazásban nagyobb és jobb hordfölületet ad, a síntalpat egyidejűleg merevíti és annak oly alakot ad, mely a teher nyomásának jobban ellentáll és az eredeti alakra való visszatérést könnyen megengedi. Az egyenes vonaltól való eltérés tetszésszerinti, pl. sokszögű vagy hasonló is lehet. A sinek közötti hajlított rész nagysága kisebbre vagy nagyobbra választható, a midőn csak arra kell tekintettel lenni, hogy a sinek a síntalpak egyenes részére feküdjenek. Kitűnt, hogy a síntalp ezen alakja annyiban nyújt előnyöket, hogy a mozgó teher nyomó és ütő hatásának ellentáll. Ezenkívül az ágyazásban mélyebb és szilárdabb támasztékot ad és az ágyazásnak a mozgásban való részvételét megakadályozza. A sineknek a síntalpakon való megerősítésére az egyéb eszközökön kívül a 3. ábrabeli kapocs is szolgálhat. Ezen kapcsot valamely halladéklemezből készítjük melyet a kivánt alakra hajlítunk és a szükséges lyukakkal látunk el. A kapocs az (E) főrészből áll, mely a síntalp (A') fejét körülveszi, ha utóbbi képezi a fölfekvő fölületet. Az (f) oldalágak párhuzamosan a síntalp szárára fekszenek és (fl) csapokkal vagy csavarokkal összetartanak. A (b3) toldat a sín talpát megfogja és azt rögzíti. Az egész kapcsolatot az (fl) csavarokra csavart (f2) csavaranyák rögzítik. A kapocs czélszerüen a sín belső oldalán van elrendezve. Azon esetben, a midőn a görbületeknél vagy emelkedéseknél a sínekre nagy erő hat, a síntalp szára hosszirányban fölhasítható (4. ábra) és a keletkező végek a fejre és talpra merőlegesen fölhajlíthatók. A fölhajlított (H) vég és a sín között a (G) tuskó van megerősítve, mely oldalt a sín fejére, szárára és talpára fekszik és (g) csavarok-