24690. lajstromszámú szabadalom • Síntalp

- 3 kai rögzíttetik. A síntalp (H') vége arra szolgál, hogy a síntalpat az ágyazásban rögzítse és bizonyos mértékben megakadályozza, hogy az ágyazás a síntalp vége alatt kilépjen. Mint a 4. ábra mutatja, a fölhasított végek derékszög alatt fölhajlíthatók, ez azonban nem szükséges, mivel azon föltételeknek megfelelően, melyek mellett a síntalpakat alkalmazni kell, ezen szög 90°-nál nagyobb vagy kisebb is lehet. Ha a (H) részt, akár a fejet vagy talpat képezvén, befelé hajlítjuk, akkor az a (G) tuskó kifelé törekvésének ellentáll; a befelé hajlított, a fejet vagy talpat képező (H') rész pedig az ágyazás kilépését akadályozza meg. A helyett, hogy a síntalpat (T)-sínből készítjük azt a 7. ábra értelmében kettős (T) sínből is állíthatjuk elő. A (K,) (K') fejek kissé hajlottak és a sinek fölfekvő fölületei gyanánt szolgálnak, míg a (K3) lábak homorú alakkkal bírnak. A síntalpak az (L) közdarab vagy az újra hengerelt sín egy darabja segélyével összeköthetők, melyek (1, 11) peremekkel bírnak, hogy a síntalpak (K2) szárán (12) csapok vagy szegecsek segélyével megerősíthetők legyenek. Az (L) közdarab különösen azon síntalpak közötti használatra szolgál, melyek két sínszál végét, vagyis sínkötést tartják. A 8. ábra oly síntalpat mutat, melyek kettős T-sínből van hengerelve és melynél a síntalp szára képezi a sín fölfekvő fölületét. A síntalp (01) feje és (0) talpa kivágással bír, úgy hogy az oldalon ékalakú (P) részek keletkeznek, melyek alá a sín talpának fölső fölülete fekszik. A sínnek a síntalpon való ezen megerősítési módja igen előnyös, mivel a sín az oldalnyomások folytán nem tolódhatik el és ezenkívül a sínnek a síntalpról való fölemelését is megakadályozza. Ha az (02) szárt a hengerlésnél domborúra készítjük, akkor a kapcsolatnak a szükséges rugalmasságot adjuk, a mi ugyanazon előnyöket nyújtja, melyek föntebb a domború talpra vagy domború fejre való vonatkozással leírattak. A 9. és 10. ábrák szerint a síntalp (M) alpa (in) toldatokkal bír, melyek föl vannak hasítva vagy hajlítva, a (D) sín talpát körülfogják és ékhatásuk folytán a sineket oldallökések ellen biztosítják. Ezen toldatok a sinek külső oldalára fekszenek, míg a sinek belső oldala (N) csavarok és (N') csavaranyák segélyével a síntalpon rögzíttetnek. A síntalpak egymással, pl. (L) közdarabbal oly módon köthetők össze, mint az föatebb a 7. ábrára való vonatkozással leíratott. Ha a sínt kivenni akarjuk, akkor az (N') csavaranyát lecsavarjuk, hogy a sín talpának belső oldalát szabaddá tegyük; ezután a sín talpának külső fölületét az (m) toldatok alól kihúzhatjuk. Hangsúlyozom, hogy a jelen találmány tárgyát képező síntalp minden tetszésszerinti sínszelvényből hengerelhető és hogy a találmány nincs különleges sínfajokra korlátozva. Megemlítendő még, hogy a síntalpnak úgy feje, mint szára és talpa szolgálhat a pályasín fölfektetésére és hogy ezen fölfekvési fölület a síntalp különböző alkalmazási módja szerint domború vagy homorú lehet. A síntalp egy különös előnye abban áll, hogy ha a fölfekvő fölület lekopott, akkor a síntalp megfordítható és így a fej, derék vagy talp alkalmazható fölfekvő fölület gyanánt. SZABADALMI IGÉNYEK. • 1. Síntalp, jellemezve az által, hogy fejjel, szárral és talppal van ellátva és hogy azon fölület, melyre a pályasín fölfekszik, domború vagy homorú alakkal bír. 2. Az 1. igénypont szerinti síntalp, jellemezve az által, hogy elhasznált sinek oly profilra hengerelteinek, mely fejjel, szárral és talppal bír és melynél azon fölület, melyre a pályasín fölfekszik, domború vagy homorú. 3. Az 1. igénypont szerinti síntalp, jellemezve az által, hogy a talpának alsó fölülete a sín fölfekvő fölületét képezi és domború vagy homorú alakkal bír. 4. Az 1. igénypont szerinti síntalp, jellemezve az által, hogy azon fölület, melyre a pályasín fölfekszik, lapos (cl,