24559. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló berendezés villamosan működtetett kompresszorok számára

korongját szintén leejti és ez által megszakítja a (b) mágnesek áramkörét a (v) és (w) kontaktusok között. Erre a (b) mágnesek is esni engedik az (i) kontaktusokat, miáltal a kompresszormótor áramköre az (1) kontaktusok között megszakíttatik. A kompresszormótor ezen megszakítási pontjai a (k) fojtó mágnes hatáskörében lévén elrendezve, nem szikrázhatnak és így a készülék sem sérülhet meg. A mint a sűrített levegő nyomása csökken, a primérkapcsoló (2) karja fokozatosan a (3) minimumkontaktus felé közeledik, a mikor is, mihelyt az ezen kontaktussal érintkezik, a már leírt műveletek megismétlődnek. Többszörös rendszerben az összes (b) mágnesek összeköttetésére egy kiegyenlítő (17) vezetéket rendezünk el, oly czélból, hogy valamennyi kompresszormótor egy bizonyos minimális és maximális nyomásnál egyidejűleg indíttassék el és állíttassék meg, hogy minden egyes kontroller a hozzátartozó kompresszormótor áramkörét a többi motor áramköreitől függetlenül zárhassa és megszakíthassa és hogy a különböző kcntrollerek között azon erősségű áram áramlása megakadályoztassák, mely máskülönben a kontroliereket működtetné. Az említett kiegyenlítő vezeték szakaszokra van fölosztva, melyek egy-egy kocsin vannak elrendezve és a kocsik között a (18) öszszekötő kábelek által vannak összekapcsolva. Szükséges, hogy, ha a kompreszszormótorok üzemben vannak, ezen említett kiegyenlítő vezeték a föld- vagy viszszavezetékkel legyen összekötve; ha ellenben a kompresszormótorok nincsenek üzemben, akkor szükséges, a kiegyenlítő vezeték és az áramszedő- vagy tápvezeték között az előbbivel sorosan egy nagy ellenállást igtatni, mivel más a vontató motorokat befolyásoló sodronyok ezen kiegyenlítő vezetékkel egy kábelben vagy ez utóbbihoz igen közel vannak elrendezve és például a szigetelés átütése esetében oly erős áram folynék a kiegyenlítő vezetékről az említett sodronyokba, mely a vontatómotorokat elindíthatja és ez által nagy szerencsétlenségeket idézhetne elő. Bizonyos számú, többszörös rendszerben elrendezett kontrollerek működése már most a következő: Tegyük föl egyelőre, hogy az áramkörök a kontrollerek és az áramforrás között meg vannak szakítva és hogy az egymással szintén többszörös rendszerben elrendezett tartályok és csővezetékek nyomása zérus vagy azon minimumnál is kisebb, melyre mindegyik kontroller be van állítva, akkor valamennyi (2) kar a (3) minimumkontaktusra támaszkodik és a különböző kontrollerek kapcsolói nyitva vannak. Mihelyt a (12) fővezeték és a kontrollerek közötti áramkört zárjuk, az áram valamennyi kontrolleren átfolyva, a már leírt műveleteket hozza létre; ennek következtében valamennyi kompresszormótor elindíttatik, úgy hogy a (2) karok a nyomás növekedtével a (3) kontaktusoktól szikrázás nélkül eltávolodnak. Ezen körülmények között az áram egy kontrollertől a (17) kiegyenlítő vezetéken keresztül nem folyhatik át egy másik kontrollerbe, mivel azon pontok, melyekben ezen kiegyenlítő vezeték az egyes kontrollerekkel össze van kötve ugyanazon potencziállal bírnak és ezenfölül a (13) visszvezetékkel a relaiskapcsoló (w r v) kontaktusain keresztül vannak összekötve. Ha a (2) karok véletlenül egyidejűleg érintkeznek a (4) maximumkontaktusokkal vagy pedig visszatérve, egyidejűleg ütköznek a (3) minimumkontaktusokba, akkor a kontrollerek egyidejűleg működnek és az összekötött mótoráramköröket egyidejűleg zárják, illetőleg szakítják meg, úgy hogy a kiegyenlítő vezetéken keresztül ily körülmények között áram nem folyhatik át. Ha azonban a (2) karok nem egyidejűleg érintkeznek a maximum- vagy minimumkontaktusokkal, a mi rendesen be is következik, kivéve, ha az összes primérkapcsolók egyenértékre vannak beállítva, akkor a zérus nyomásból kiindulva, valamennyi kontroller egyidejűleg jön működésbe; ha azonban valamely (2) kar, pl. az 5. ábrában i a jobboldalon lévő kontrolleré, akkor ezen I készülék relais- és segédkapcsolója meg-