24559. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló berendezés villamosan működtetett kompresszorok számára

nyittatik, ellenben a főkapcsoló tovább is zárva marad, mivel áramköre a (13) fővezeték és a (12) fővezeték között a (17) kiegyenlítő vezetéken és azon kontrollernek, a jelen esetben a baloldalinak, melynek (2) karja (4) maximumkontaktussal még nem érintkezik, a (w r v) kontaktusokon keresztül továbbra is zárva marad. Ennek következtében valamennyi a jelen esetben két kompresszormótor továbbfolytatja működését mindaddig, míg a baloldali kontrollerkészűlék (2) karja érintkezésbe nem jön a (4) maximumkontaktussal, mire mindkét kontroliéi- (b) mágneseinek áramköre megszakíttatik és ennek következtében a két kompresszormótor egyidejűleg megállíttatik. A mint a nyomás csökken, mindkét (2) kar a (3) minimumkontaktusok felé közeledik és, ha a baloldali kontroller (2) karja előbb érintkezik (3) minimumkontaktusával, akkor az ezzel kapcsolatos kapcsolók záratnak és a baloldali relaiskapcsoló ZcU"clScl cl jobboldali kontroller (b) mágneseit a (17) kiegyenlítő vezetéken keresztül a (13) fővezetékkel köti össze. Ennek következtében mindkét főkapcsoló záratik és mindkét kompresszormótor egyidejűleg indíttatik el. Az utóbb említett művelet közben a jobboldali (o) és (p) relais, (11) segédkapcsolók nem gerjesztetnek és következésképen a relais-és segédkapcsolók nem záratnak, mivel a hozzátartozó primérkapcsoló (2) karja, a mint legutoljára föltételeztük, nem érhette el minimumkontaktusát és így a kompreszszórmótorok működésbe hozatván, a nyomás növekedtével a (2) karok a (4) maximumkontaktusok felé visszamozgattatnak. Belátható tehát, hogy a jobboldali kar egymagában meg nem állíthatja a motorokat, mivel a jobb oldalon a relais- és a segédkapcsolók nyitva vannak és ezen körülmények között az ezen karnak maximumkontaktusával való érintkezése semmi hatással sem jár. A baloldali (2) karnak a hozzátartozó (4) maximumkontaktussal való érintkezésekor a baloldali relais- és segédkapcsolók megnyittatnak és ez által megszakítják a főkapcsolók áramkörét, úgy hogy a motorok megállíttatnak. Világos már most, hogy azon kontroller, melynek (2) karja legelőbb érintkezik a minimumkontaktussal, a nyomásnak a maximumra való növelése után egymagában szabályozza a két, illetőleg valamennyi kompresszormótor működését és hogy bármily legyen a különböző (2) karok viszonylagos helyzete, az összes kompresszormótorok egyidejűleg indíttatnak el és állíttatnak meg. A mint látható, a (b) mágnesek tekercselései párhuzamosan vannak a (12) fővezeték és a (17) kiegyenlítő vezeték közé igtatva. Ezen tekercseléseket már most akként méretezzük, hogy azok elegendő ellenállást biztosítsanak, mely keresztezések, a szigetelés átütése stb. esetében megakadályozza oly erősségű áramnak a kiegyenlítő vezetékbe való áramlását, mely a kontroliereket működteti. A fő-, relais- és segédkapcsolók a (b o) és (p) mágnesek vonzó ereje által záratnak és tartatnak zárva, nyitásuk azonban a föld vonzó ereje által eszközöltetik, midőn a mágnesek már nem gerjesztetnek. A (d) vasmagok (3. ábra) a (h) emeltyűkarokhoz képest úgy alulról fölfelé, mint fölülről lefelé való mozgásuknál bizonyos holt mozgást végezhetnek, és ily módon elegendő nyomatékot vehetnek föl, mielőtt az említett emeltyűkarokra behatnának, minek következtében a főkapcsolók teljes biztonsággal és kevesebb erőfogyasztással működtethetők. A kontroller működésénél az áram az (o) és (p) mágneseket (5. ábra) egymás után áramolja keresztül, kivéve azon pillanatot, melyben az (1) kontaktus a (4) maximumkontaktussal érintkezésbe lép. De ekkor is az áramkör gyorsan megszakíttatik és ily módon a mágnesek fölhevítése el van kerülve. A segédkapcsoló és a primérkapcsoló (1) kontaktusa egymással párhuzamos kapcsolásban állanak és az (o) és (p) mágnesekkel sorosan vannak kapcsolva, úgy hogy a relaiskapcsoló nyitása czéljábólaz (o) mágnes áramkörét két ponton kell meg-