24444. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gőz kondenzálására

— a amint az a légköri nyomásig fokozódható | kondenzátor feszültségnek megfelel. A vezetőkereket körülvevő burkolathoz, melybe a vizet és gőzt, illetőleg az ebből keletkezett csapadékot a turbina behajtja, az elvezető cső csatlakozik. Az ily kondenzáló berendezés főleg azért előnyösebb a szokásos berendezéseknél, mert azt a nyomást, mellyel a víz a befecskendező csövet elhagyja, kedvezőbben értékesíti. így például ha a szivómagasság 5 m., a rendes kondenzáló berendezéseknél a befecskendező szelep azt az 5 m. vízoszlopnak megfelelő nyomást, mellyel a víz a befecskendező csőből kilépne, egyszerűen elfogyasztja, tehát a szivattyú által kifejtett nyomásból egy fél légköri nyomás minden haszon nélkül pusztul el. A találmány tárgyát képező berendezésnél ellenben ennek az 5 m. vízoszlopnak megfelelő nyomássebességgé alakul át, még pedig közvetlenül akkor, mikor a víz a turbinába beáramlik. Ezért a futókerék hajtómotorának ezt a sebességet csak annyira kell fokoznia, hogy az a kondenzátorban uralkodó és a légköri nyomásnál kisebb nyomás legyőzésére elégséges legyen. Ha csak kevés víz áll rendelkezésünkre, a berendezést úgy is kiképezhetjük, hogy a használt hűtővíz is újból lehűttessék, ekkor ugyanazt a vízmennyiséget folytonos körfolyamban vezetve ismételten használhatjuk föl. Eme czél elérésére a vezetőkerék körül egy gyűrűalakú teret létesítünk, melyen egy ventilátor levegőt hajt át. Ez a légáram a finoman eloszlott meleg vízen áthatol és a víz élénk párolgását idézi elő. A vízzel telített légáramod egy elvezető csatornán vezetjük el. A fokozott elpárologtatás által a vízből csak annyi hőt kell elvonni, amenynyit az a futó-, illetőleg vezetőkerék belsejében a gőz lecsapásánál fölvett. Ebben az esetben a fölhasznált és ismét lehűtött hűtővizet egy tartályba vezetjük, honnan azt a kondenzátorba visszaszivathatjuk. A beszivatott víz sebessége, mely körülbelül 10 m. mas;as vízoszlop nyomása alatt létesül, a futókerék hajtására szolgál, úgy hogy csak n még hátralevő erőszükségletet kell más forrásból fedezni, míg a közönséges kondenzáló berendezéseknél az egész nyomást a bevezetőszelep pusztítja el és az a szivattyú mozgatására nem hasznosítható. A leirt kondenzátor további előnye az, hogy szelepek, melyek kondenzátorok szivattyúinál gyakran adnak okot üzemzavarokra és szorulnak javításokra, teljesen hiányzanak. A leírt kondenzátor különösen előnyösen elektromotor vagy gőzturbina segélyével tartható üzemben, mely utóbbi a futókereket közvetlenül hajthatja. Ekkor mindazok a nehézkes hajtószerkezetek, melyek a szokásos kondenzátoroknál szükségesek, teljesen elmaradnak. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező kondenzátor berendezés egy kiviteli alakja látható, nevezetesen az 1. ábra a berendezés függélyes metszete, a 2 ábra pedig a futó- és vezetőkerék egy részének nagyobb léptékben rajzolt metszete. Ha a turbinába központosán vizet és gázt vezetünk be, a vizet a futókerék egyes lapátjai szétosztják, mikor is a víz az egyes (n) lapátok között lévő (o) csatornákon vékony (q) rétegekben áramlik át, melyek az (o) csatornáknak a forgásirányban hátrafelé eső falai mentén folynak, mint az 2. ábrán látható. Mikor a víz a futókerékből a vezetőkerékbe folyik át, a vízdugattyuk képződnek. Ugyanis a futókerék egy-egy (o) csatornájából egyszerre mindig csak bizonyos mennyiségű víz jut a vezetőkerék egyegy (s) csatornájába. Minthogy két (o) és (s) csatorna között a kapcsolat időszakosan megszakad, a (p) lapátok között levő (s) csatornákban a 2. ábrán jelzett (r) vízdugattyúk képződnek, melyek között a vízzel együtt áthajtott levegő és gőz van bezárva. A gőz a vízdugattyúk között az alatt, míg az (s) csatornákon áthatol, lecsapódik. Eme berendezésbe a gőzt a vízzel együtt czentrálisan vezethetjük be, azonban az is elégséges, ha a gőzt egyszerűen a futó- és vezetőkerék között levő hézagba vezetjük. Az 1. ábrán a berendezés egy kiviteli alakja latható, melynél a gőzvezetés az