24434. lajstromszámú szabadalom • Szénhydrogénekkel és főleg borszesszel táplált elgázosító lángzó fűtésre és gázizzófény létesítésére

— 2 lik, a szivattyú a borszesznek a segédlángzó tartályába való benyomását már bevégezze, akkor pedig, mikor a zárótag a fúvószájat elzárja, a szivattyú eme tartály megtöltésére elő legyen készítve, de magától érthető, hogy a kapcsolás ellentétesen is történhetik, bár ez nem oly czélszerü. Ebben az esétben egyetlen működtető tag segélyével egyidejűleg létesíthetjük mindkét mozgást. Minthogy a segédlángzó tartályát egy túlfolyató csővel is elláthatjuk, úgy hogy abba túlságosan sok borszesz be nem juthat és minthogy a segédlángzó tartályában még akkor is van bizonyos menynyiségű, a láng meggyújtásához elégséges borszesz, mikor a fúvószáj el van zárva, a lángzó nem ad egykönnyen veszélyes robbanásokra okot, annál kevésbbé, mert a (c) elgázositó térben esetleg föllépő túlnyomás a (bl) kanóczokban levő borszeszt a tartályba visszanyomja. Ezért már a lángzó szerkezete és egyes részei összeköttetése miatt is minden veszély ki van zárva. Másrészt a találmánynak a fúvószájak elzárótagjának a közös (u) mozgató tag által működtetett hajtómű is tárgyát képezi. Ugyanis a fúvószáj elzárótagjának hajtóműve két részből áll, ezek közül az (r p q) rész a borszesztartályon rögzítve. Eme fix részben van az (o) koronggal ellátott, a csavarmentes (m) részt és a tulajdonképeni (k) szelepet viselő (1) szeleprúd vezetve. Az utóbb említett részek közönséges csavarral működtetett szelepet képeznek, a leírt megosztás által pedig azt kerüljük el, hogy a szelep valamely állásban megszorul. Ennek következtében az (1) szeleprúd tömítés és lecsavarása igen könnyen és biztosan történhetik. A tömítés azért szükséges, hogy a (c) elgázosítótérben a nyomást föntarthassuk és a borszeszgőzök elszállását a lámpa használatánál meggátolhassuk. A csatolt rajzokon az 1. ábra a lángzó lényeges részeit alámpán fölszerelve metszetben ábrázolja, a 2. ábra a teljesen fölszerelt lámpa metszete, a 3. ábra a szivattyúberendezés részletrajza, a 4. ábra metszet a 2. ábra A—B vonala szerint, az 5. ábra az (n) tömítés részletrajza. A berendezés a következő: x (a) a borszesztartály, melyben az (x) szivattyú foglal helyet, ezt a (w) fogasrúd és (v) fogaskerék segélyével lehet működtetni. Valahányszor a szivattyú dugattyúja lefelé mozog, bizonyos mennyiségű borszeszt nyom az (y) segédtartályba, melynek túlfolyatócsöve van és mely az (rl) kanóczcsövet viseli. Ez a kanóczcső az (sl) védőbádoggal van ellátva, mely a lámpahengert védi a hő hatása ellen és az (rl) kanóczcsőnél égő lángot a (c) elgázosítótér és (b) kanóczcsövek felé tereli. Ha ez a segédlángzó a megfelelő részeket a kellő hőfokig fölhevítette, a (c) elgázosítótartályban az elpárolgott borszesz megfelelő nyomást létesített, melynek hatása alatt a gőz a (c) elgázosítótérből az (f) csőbe, az (fl) keresztcsőbe és innen a (g h i) csöveken az (e) fúvószájba áramlik. Ez a tetemes nyomás alatt kiáramló gőz esetleg gáz útközben (1. a (2) nyilat) alulról a (cl) nyílásokon (a (d) keresztdarab két oldalán) levegőt szív be és evvel keverődve (d2)-nél kiáramlik, meggyulad és kék lánggal égve az izzótestet izzásba hozza. A gyújtást önműködően a segédláng végzi, amint a (c) elgázositó térben a nyomás akkorává lesz, hogy abból bizonyos mennyiségű gőz kiáramolhatik. Hogy ez a nyomás elégséges legyen, a(b) csöveket a (bl) kanóczoknak teljesen ki kell tölteniök, hogy a borszesszel telt kanóczok a (c) elgázositó térben fejlődött nyomásnak az (a) borszesztartályig való elterjedését meggátolja. Mindez akkor történik, mikor a (kl) szivattyúdugattyú az alsó helyzetben és a (k) szelep nyitva van, ennek következtében a borszeszgőz csakhamar túlhevül és az elgázosítótérben nagy nyomás fejlődik, tehát az (e) fúvószájból erős súgárban kiáramló ' gőz elégséges levegőt szívhat be a (d2) ! lángzóba,hol az szag fejlődése nélkül éghet el.