24434. lajstromszámú szabadalom • Szénhydrogénekkel és főleg borszesszel táplált elgázosító lángzó fűtésre és gázizzófény létesítésére

- 177 -Ha már most a lángot eloltani akarjuk, az (u t) működtető berendezés segélyével az (s r) hajtókerekek útján a (p) korongot és (q) csapokat forgásnak indítjuk (1. a 3. ábr.), ennek következtében az (r p) részektől függetlenül mozgatható (1) rudat is forgatja az (o) korong, mely rudat (m) csavarmenetei fölfelé tolják. (k) egy csavar útján működtethető szelep, melynek működtető csavarja az (n) tömítőszelenczén megy át, úgy hogy a (c) elgázosítótér és az elvezető csövei a fúvószájtól eltekintve teljesen el van zárva. A szeleprúd forgatásánál végül a (k) szelep a szelepülésére fekszik és az elgázosítóteret a láng eloltása mellett teljesen elzárja. A (c f g h i) terek falaiban fölhalmozott hő a (k) szelep által elzárt és így nyugvó borszeszgőzre hatást nem gyakorolhat, minthogy ez a gőz a hőt rosszúl vezeti, ennek következtében az esetleg föllépő nyomásnövekedés csakis a (bl) kanóczokban levő csöppfolyós borszeszt nyomhatja vissza, mi ismét a további elpárolgást teljesen meggátolja. Azonkívül a (h g i f) csövek és a (c) kamara a láng kialvása után gyorsan lehűlnek, a borszesz-gőz pedig míg a (h g) csöveken áthatolt, annyira túlhevült, hogy az érezhetően tovább túl nem hevülhet. Mikor a (k) szelep a fúvószájat elzárja, a a (kl) dugattyú is fölemelkedik, ennek következtében a szivattyú elő van készítve arra, hogy újabb borszeszt szívasson az (y) segéd tartályba. Természetes, hogy a fúvószáj elzárására nem kell okvetlenül csavar által működtetett szelepet alkalmazni, hanem hogy erre a czélra ép oly jól használható egy csap is, melyet a szivattyú dugattyújával kötünk össze és evvel egyidejűleg működtetünk. Az sem szükséges, hogy a szivattyú dugattyúja lefelé mozgásánál nyomja a borszeszt a segédtartályba, a dugattyú a szeleppel a leírttól eltérő módon is kapcsolható, azonban mégis czélszerü, ha a szivattyú a szelep záróhelyzeténél újabb működésre elő van készülve. Fölemlítendő továbbá még az is — és ez lényeges módosítás — hogy a szivattyú az oly lámpáknál is összeköthető a kioltó berendezéssel és evvel egyidejűleg működtethető, melyeknél a láng kioltását nem a fúvószáj elzárásával végezzük, hanem melyeknél a (c) elgázosítótartály az (a) borszesztartálylyal egy külön, elzárható cső útján van összekötve, úgy hogy a borszeszgőzök akkor, mikor ez a cső nyitva van, a csövön át az (a) tartályba jutnak és itt lecsapódnak. Természetes, hogy a szivattyút ép oly könnyen lehet az említett elvezetőcső zárótagjával kombinálni, mint a fúvószáj zárótagjával. Ily elrendezés látható a 6. ábrán, hol úgy mint előbb (c) az elgázosító kamara, (a) a borszesztartály, (b) a (bl) kanóczokkal kitöltött csövek, azonban a (k) zárószelep hiányzik és (e) fúvószáj állandóan nyitva van. Hogy a lángot eloltsuk, a magában véve ismeretes és gyakran alkalmazott (12) átvezetőcsövet alkalmazzuk, melyben a (k2) zárótag van elrendezve. Ha a (k2) zárótagot nyitjuk, a (c) elgázosítóban a túlnyomás megszűnik és a láng elalszik. A fejlődött borszeszgőzök az (a) tartályban csapódnak le. Ha a (k2) zárótag (k4) tengelyét (csap helyett ugyancsak csavarral mükögtethető szelepet is lehet alkalmazni) az (x kl wl) szivattyú mozgató berendezésével hozzuk kapcsolatba a (k2) zárótag (k4) tengelyére ékelt (w2) emelő útján, akkor természetesen ugyanúgy, fog a szivattyú az (y) segédlángzó tartályába borszeszt szállítani, mikor a (k2) zárótagot elzárjuk, mint előbb, mikor a fúvószájat nyitottuk. Világos, hogy ebben az esetben czélszerü, ha a kapcsolat épen ellentétese az előbbinek, t. i. mikor a zárótagot zárjuk a szivattyú a szállítást végzi és mikor a zárótagot nyitjuk, a szivattyút a szállításra elkészítjük, bár a másik kapcsolás is megengedhető. Magától érthető, hogy az elgázosítótérhez vezető kapcsolócsövet nem kell magába a borszesztartályba vezetni, hanem, hogy az egy segédkondenzáló-tartályba is nyúlhat, melyben a gőzök lecsapódnak. Ez az elrendezés benzinnel és más szén-