24348. lajstromszámú szabadalom • Varrógép

— 2 A szokásos két hurokképező helyett, melyek mindegyike a megfelelő tűvel működik együtt, a rajzon ábrázolt gépnek csak egy tűje és egy hurokképzője van. (C) a tűrúd, (c) a tű, (D) a nyomórúd, (dx) a nyomótalp. A tűrudat mozgató (B) tűtengely külső végén a (B5) hajtókerék, belső végén a (Bl) forgattyűskorong van fölékelve, melynek (b) forgattyú csapj ára a tűrúd (b2) kivastagodásától hátrafelé kinyúló csapjára húzott (bl) hajtórúd van ágyazva. Ezek a részek mozgatják a tűrudat. A (bl) hajtórúd fölső végének hátsó fölületén egy (1) kiugrás van kiképezve, meiy a hajtórúddal tompa szöget képez és melynek hátsó végére a fonálemelő (M) működtetője van ágyazva. Az utóbbit egy (m) hüvely képezi, mely a (z) rúdon ide-oda csúszik, ez a rúd képezi a fonálemelő mozgató tagját és az (e2) fonálemelő karral szorosan össze van kötve. Az (m) hüvelytől derékszög alatt egy második (p) küvely indúl ki (3. ábra), mely az említett (1) kiugrásra szerelt csapra fogódzik, úgy hogy az (M) működtető hüvely megfordúlhat és az (s) rúdon eltolódhatik. Az (e2) fonálemelőkar a főtengely fölött hátsó oldalán a tengelyre merőleges függélyes falra forgathatóan van ágyazva. A kaivégén a fonálemelőnek a fonal átvezetésére szolgáló foka van, ágyazására az (81) csap szolgál, mely az (f) födőlemeztől lefelé nyúló (fx) csapágyba van ágyazva. Az (f) födőlemez a gép karjára van szerelve, még pedig a (C) tűrúd függélyes pályája mögött, a lemez az (f2) csavar átvezetésére (fl) hasítékokkal, alsó fölületén pedig egy (f3) lécczel van ellátva, mely az (A2) kar hosszú (g) hornyába fogódzik. A fonál feszültséget (h4) szabályozza, a feszítőszerkezetet (u) képezi és két lemezből áll. melyek egyike az (ul) csavarház által szabályozható spirálrúgó hatása alatt áll. Az (o) fonál a csévétől az (ol) fonálvezetőn az (u) fonál megfeszítő szerkezetbe, innen a (h4) feszültség-szabályozó hurokalakú végrészébe, azután az (e2) fonálemelőkar fokába és az (o2 o3) fonálvezetőkön a függélyes tű alsó végén levő tűfokba jut. A részek a (B) tengely forgásánál a kö vetkező módon és sorrendben indulnak mozgásnak. Az (M) működtető forgástengelyét képező (r) csap az (1) résztől hátrafelé nyúló kiugráson van alkalmazva, tehát a fonálemelő mozgását akként szabhatjuk meg, hogy a mozgás fázisa a tűrúd és az evvel bizonyos viszonyban együttmozgó hurokképező berendezés fázisától eltérő legyen. A fonálemelő berendezés ily módon ugyanakkora kilengéseket végez föl- és lefelé mint a tűrúd, a két mozgás pályája a 6. ábrán van ábrázolva. A különbség, mely az uj és a régebb, közvetlenül a forgattyú-csapról működtetett fonálemelő mozgása között fennáll, a 6. és 7. ábra egyszerű összehasonlításából is kitűnik. A 6. és 7. ábrán (n) a tűrúd csúcsának, (t) a fonálemelő fokának mozgását tünteti föl, mindegyik görbe egy-egy teljes mozgást ábrázol, az abszczisszák az idő, az ordináták az elmozdulások változását jelzik. Annak következtében, hogy a fonálemelő a tűrúdat mozgató tengelytől és forgattyútól független, az egyes részek igénybevétele a mozgás közben minimálissá válik, a gép fordulatszámát nagyobbíthatjuk, a gép erőszükséglete ellenben kisebb és hajtása könnyebb. Minthogy a működtetőtag a (bl) hajtórúd és a tűrúd között van, továbbá minthogy a működtető tag mindkét említett résszel közvetlenül össze van kötve, a hajtóerőt a (bl) hajtórúd közvetlenül viszi át a tűrúdra és a fonálemelőre, tehát eme részek csak igen kis mértékben törekednek viszonylagosan elfordúlui és megszorúlni. A fonálemelő működési módja legvilágosabban a 8. és 9. ábrából érthető meg. A 9-ábrán az (Sl, B, b2) és (r) pontok a fonálemelő a főtengely, a (bl) hajtórűdat a tűrúddal összekötő csap, illetőleg az (M) működtetőt a hajtórúddal összekötő (r) csap forgástengelyét jelzi, mig (C) a tűrudat jelzi. Mikor a gépet mozgásnak indítjuk, a fonálemelő fölemelkedik, hogy a tűbe fűzött fonál megereszkedését abban a pillanatban, melyben a tűbe fűzött fonál hurkát az orsó le-