24348. lajstromszámú szabadalom • Varrógép

— 2 — vetni kezdi, meggátolja. A tű ebben a pillanatban fölfelé kezd mozogni és mialatt a tű fölfelé mozgását folytatja, a fonálemelő gyors működésnek indúl, a tűfonalat fölemeli, az öltést meghúzza és a fonál-készletről újabb öltés létesítése czéljából egy új darabot húz le, míg a 8. ábrán látható közönséges fonálemelő csakis akkor indúl működésnek, mikor a tű a szövetből kihúzatott és a szövet eltolódása megkezdődik. Világos, hogy a részeknek a leírt módon való elrendezése következtében az (M) működtető aránylag hosszú vízszintes és rövid függélyes mozgást végez, világos továbbá az is, hogy a működtető az (r) csap pályájának ama pontján, melynek érintője az (8) ponton megy át, bizonyos tekintetben hatást nem gyakorol, minthogy eme ponton a működtető a mozgatón eltolódik, ellenben akkor, mikor a mozgás vízszintes vagy közel vízszintes irányban megy végbe, a fonálemelő annak következtében, hogy az (M) működtető a fonálemelőt lengésnek indítja, a fonalat meghúzza vagy megereszti. A rajzból kitűnik, hogy a fonálemelő a fonál megemelését körülbelül az (5) pontnál kezdi és egészen a (6) pontig lassan emeli. A (6) és (7) pont között az emelés gyorsabban, a (7) és (8) pont között még gyorsabban, ellenben a (8) és (9) pont között igen lassan történik, mig a (9) és (10) pont között, hol a fonál megeresztése megy végbe, a mozgás annak következtében, hogy az (M) működtető az (r) csap pályájának érintője irányában eltolódik, csak igen lassú lehet. A (10) ponttól a (9) pontig a fonálemelő lassan és bizonyos fokig egyenletesen mozog, bár a pálya közepe felé a mozgás kissé gyorsúl és azután ismét meglassabbodik. A (4-) és (6) pont között a fonálemelő annak következtében, hogy a működtető pályája majdnem az (Sl) pontból vont érintőbe esik, a fonálemelő alig mozdúl el. A működtető a fonálemelő fölfelé mozgása közben a forgásponthoz jóval közelebb van, mint annak lefelé mozgása közben, az emelőkarok viszonya tehát mindkét esetben más ós más, minek következtében a két mozgás bizonyos fokig hasonlóvá válik. Világos, hogy eme berendezés, mely egy forgathatóan ágyazott fonálemelőt a mozgatón eltolható működtetővel kombinálva alkalmaz és melynél úgy az egyik, mint a másik ide-oda leng, az exczenterek és emelő kiugrások alkalmazását, melyek a nagy fordulatszámmal dolgozó gépeknél egyáltalában nem válhatnak be, fölöslegessé teszi. A részek elrendezése következtében, mely elrendezés a mozgásnak a leírt módon való megszabását teszi lehetővé, továbbá a fonálnak a fonálemelő végén kiképezett fokában való vezetése következtében a fonál a fonálemelő egész mozgásában teljesen és állandóan kényszermozgásszerűen van vezetve. A 8. és 9. ábra bizonyos mértékben még azt is érthetővé teszi, miért van a fonálemelő berendezés a leírt módon alakítva. Mindkét ábrán a fonálemelő fokának, illetőleg helyesebben a fonálemelő mozgatója megnyújtásában képzelt fokának pályáját a (Z Zl) körív jelzi. Mint azt már említettük, a fonálemelő elmozdúlásának nagyságát a gép szerkezete szabja meg, ha azonban a 8. ábrán látható méreteket vesszük alapúi, az elmozdúlás nagyságának a 9. ábrán láthatónak kell lennie. Ha tehát valamely fonálemelőkart, mely elég hosszú ahhoz, hogy a 9. ábrán látható módon működtetve az ott föltüntetett elmozdúlást végezhesse, a 8. ábrán látható működtető berendezéssel kapcsolatban alkalmaznánk, ez a kar ahhoz, hogy a kellő elmozdúlást létesíthesse, túlságosan rövid volna és azt a (pl) pontig (1. a 8. ábrát) meg kellene nyújtani. Ez a körülmény magában az új berendezés előnyösebb voltát azonban még nem igazolná. A 8. és 9. ábra összehasonlítása azonban más különbségeket is szembetűnővé tesz. Ugyanis annak következtében, hogy a (bl) hajtórúd egyik végpontja egyenes, másik végpontja körpályán mozog, a hajtórúd minden más pontja vagy minden evvel mereven összekötött pontja zárt görbe vonalon fog mozogni, mely görbe vonalat a következőkben egyszerűen ovális görbének nevezünk. Ha a működtető mozgáscsapját a (b1)