24217. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tolattyúk vagy hasonlók csúsztató fölületeinek kenésére
dezett, mindkét oldal felé lejtős (g) tetőre csöpög, melynek a (h) tolattyúkereten kívül fekvő karimáihoz az 1. ábrán (b) csatornák csatlakoznak, melyek a (g) tetőn mindkét oldal felé lefutó olajat az (a) tolattyú külső fölületeire és pedig közel az (m) csúsztatófölülethez vezetik. A 2. és 3. ábrában az (a) tolattyú külső oldalain még rézsútos (b) csatornák foglalnak helyet, melyek a (g) tetőről az (a) tolattyú külső oldalain lefutó olajat fölfogják és a tolattyú (m) csúsztató fölületéhez vezetik, úgy hogy a tolattyún fölhasználatlanul olaj nem futhat végig, hanem az összes lefutó olaj biztosan kerül az (m) csúsztató l'ölületre. A tolattyúszekrény (e) toldatán (c) csatornák vannak elrendezve, melyek a tolattyúszekrény tükörfölületébe czélszerűen kissé lejtősen torkolnak és melyekhez kívül (pj hornyok csatlakoznak. A tolattyú által a csúsztató fölületen maga előtt tolt kenőanyag az (o) csatornákba jut és ezekben, valamint a (p) hornyokban a tolattyú viszszafelé mozgásáig fölfogatik és összegyűlik. A tolattyú eme mozgásánál az olaj a (p) hornyokból és (c) csatornákból az (m) csúsztató fölületre folyik vissza, a mit még az is elősegít, hogy a mozgó tolattyúhoz olaj tapad, mely ezt magával viszi, úgy hogy az olaj a csúsztató fölületet újból keni. A 4. és 5. ábrák ezt a berendezést egy vízszintesen vagy .rézsút fekvő tolattyún ábrázolják. A tolattyúszekrény (e) toldatán egy-egy (p) horony van elrendezve, melyből az (m) csúsztató fölülethez (o) csatornák vezetnek. A tolattyúról letolt kenőanyagot ugyancsak ezek az (o) csatornák és (p) hornyok fogják föl és a kenőanyag a tolattyú visszafelé mozgásánál azokból az (m; csúsztató fölületre szívatik vissza. A 6., 7. és 10., 11. ábrákban a tolattyú fölső részén egy vályúalakú (d) mélyítés van kiképezve, mely az (f) cső által kívülről bevezetett kenőanyagot fölveszi és melyből az (a) tolattyú külső oldalaira (b) csatornák vezetnek az (m) csúsztató fölülethez; itt is az előzőleg leírt rézsútos (b) és (p) hornyokat és (o) csatornákat alkalmazhatjuk. Rövid mozgáspályával bíró tolattyúknál a (b) csatornákat közel a csúsztató fölület közepéhez vezetjük, hogy a kenőanyag a mozgáspálya közepére is jusson, mint az a 12—14. ábrákban van föltüntetve, a (b) csatornákhoz pedig a csúsztató fölület mentén kifelé vezető (c) hornyok csatlakoztatnak, miáltal elérjük azt, hogy a kenőanyag annak daczára, hogy a csúsztató fölület közepe felé jut, mégis a (cj hornyok által kifelé elvezettetik. A (c) hornyok kifelé nyitottak, hogy a jelen találmány értelmében megakadályozzák azt, hogy a kenőcsatornákban gőzvagy csapadékvíz összegyűljék. A 8. és 9. ábrában az (n) tolattyúszekrénybe oldalt bevezető (f) cső a (h) tolattyúkeretnek (i) mélyedésébe torkolik, mely (h) keret alatt az (a) tolattyúban egy mindkét oldal felé lejtős (b) csatorna van elrendezve, mely az olajat ugyancsak mindkét oldal felé az (m) csúsztató fölületnek fölváltva szabaddá váló részeire vezeti. A 15—18. ábrában a kenőanyagnak a csúsztatófölület fölváltva szabaddá váló részeihez való hozzávezetése a csúsztató fölület fölött, illetve mellett torkoló (f) hozzávezető csövek és ezekhez csatlakozó (b) csatornák által történik, mely utóbbiak az (m) csúsztató fölületbe torkolnak. A 15. és 16. ábra egy függélyes tolattyút láttat, a 17. és 18. ábra pedig egy vízszintes vagy rézsút fekvő tolattyút ábrázol. A 19—21. ábrán föltüntetett elrendezésnél a (b) csatornáknak az (a) tolattyú oldalfalaiba való betorkolása még a (h) tolattyúkereten belül fekszik (nem úgy, mint a 6. és 7. ábrákban), a mit némely tolatytyúszerkezetnél el nem kerülhetünk. Hogy az olaj a (b) csatornákból ne a (h) tolatytyúkereten fusson végig és erről a gőz által el ne ragadtassák, még mielőtt azt a csúsztató fölületen a kenőberendezés fölhasználta volna, a (h) tolattyúkeret belső oldalán a (b) csatornák torkolatával szemben (k) kivágásokat rendezünk el, melyek megakadályozzák azt, hogy a lefolyó olaj a tolattyúkerettel érintkezésbe jusson; az olaj csakis a tolattyún folyhat le és így